8.rész

A hajamat gyorsan kontyba gumiztam,majd leszaladtam a lépcsőn,és az ajtó felé igyekeztem...

Kitártam az ajtót,és boldogan vigyorogtam a szőkeség szemébe.

-Huhh milyen régen láttalak!Gyere beljebb.-invitáltam beljebb,amit ő el is fogadott és belépett.A pultra már kikészítettem egy kis pattogatott kukoricát,meg kólát,ami ilyenkor nem maradhat el.
-Nagyon szép lakásod van!-dicsérte meg az otthonomat Olivér.
-Köszönöm szépen!Imádom.Mindent imádok benne.Nézzél csak nyugodtan körül,a galérián fogunk filmezni,bár tévéhiányban csak a laptopomon vannak filmek,de biztosan találunk valamit.-mondtam,majd a lépcső felé mutattam,és el is indult arra.Gyorsan a mikróba dobtam a pattogatott kukoricát(hála égnek mikróm pont van),kihalásztam a hűtőből a kólát,és kivettem a szekrényből egy tábla milka csokit,majd mindent a kezembe fogva elindultam a lépcsőn felfelé ügyesen egyensúlyozva.
-Jajj,miért nem szóltál?-futott oda hozzám Olivér,és szinte mindent kivett a kezemből,majd letette őket az asztalra.Éppen válaszoltam volna,hogy ,,egyedül is ment volna,nem vagyok én olyan elesett(holott tudtam,hogy csak segíteni akar,ez csak olyan ,,csajos" büszkeség),hívásom érkezett skypon.
-Hopsz,bocsika!Egy pillanat és kinyomom.-indultam el a gép felé.
-Ne!Dehogy!Beszélj csak,nyugodtan,tudok én várni!-mosolygott rám Olivér.
-Rendben,de akkor gyere ide!Miranda az,vagyis ha jót akarsz,akkor hívd inkább Mirinek.-,,oktattam ki" Olit.
Mosolyogva bólintott egyet,majd rákattintottam a hívás fogadására,és pár pillanat múlva már barátnőm vigyorgó képe üdvözölt.
-Szép jó napot Cicavirág!-köszönt a kamrába(mindig így hívtuk egymást),de amikor meglátta Olivért akkor meglepődve kijavította magát.-Vagyis...szép napot Nina és Mosolygós Fiú!Miről maradtam le?-kíváncsiskodott rögtön.Nevetve kezdtem el magyarázkodni.

-Miri,ő itt a szomszédom,Olivér.Olivér,ő itt a...a...hát konkrétan a nővéremnek számító barátnőm,Miranda.
-Csak simán Miri.Örvendek Olivér!-javított ki a barátnőm és beleintett a kamerába.
-Én is Miri!-mosolygott Olivér.
-Figyelj,Drága!Este felhívlak telefonon,de most mennem kéne.Nem gond?-kérdeztem Miritől.
-Nem,dehogy!Érezzétek jól magatokat!Puszi.-intett,majd kinyomta.
-Nagyon kedves lánynak tűnik.-szólalt meg Oli.
-Igen,nagyon az.Nem voltam mindig jóban a szüleimmel.Volt egy lázadó időszakom,amikor nem beszéltünk.Akkor mindig mellettem volt,és konkrétan onnantól a nővéremként tekintek rá.-meséltem.
-Van egy bátyám.A szüleink nincsenek együtt,anya jelenleg külföldön van.Mindig szétszéledünk,de amikor csak tudunk skypolunk.Mindenben támogatnak,többek közt a zenélésben is.Szeretném,ha büszkék lehetnének rám!

-Már így is azok lehetnek.-mosolyogtam rá.Odakuporogtam a laptop elé,és filmet kezdtem keresgélni.
-Na?Mi legyen?-pillantottam fel rá.

-Nézzük már meg azt az új horrort!Na..itt vagyok,nem lesz gáz.És amúgy is világos van!
-Rendben.De ha durva,akkor nem nézem.-jelentettem ki.Felültük az ágyra,a laptopot úgy helyeztük el,hogy mind a ketten lássuk,majd Oli elindította a filmet.Az elején minden rendben ment,akár egy vígjáték is lehetett volna.A harmadánál beindultak az események.Egész jól bírtam,bár egy résznél nagyon megijedtem,és felsikítottam.
-Úristen!Jézusom!OMG!Olivér!Te mi a lópikulát nézetsz velem?-annyira megijedtem,hogy konkrétan azt sem tudtam,hogy mit csináljak.Úgy dübögött a szívem,hogy félő volt,hogy kiugrik a helyéről.
-Héé...ne remegj már úgy!Gyere már ide!-húzott magához közel Oli,és átkarolt.Hát,mit ne mondjak,sokkal jobb volt ezután.Olyan furcsán hangzik,de tényleg jobb úgy horrorfilmet nézni,hogy nem vagyok egyedül.Így sokkal megnyugtatóbb.Vége lett a filmnek,ami igazából tetszett,a történet nagyon jó volt,és tényleg horror volt.

-Nah?Városnézés?-kérdezte Olivér.
-Indulhatunk,csak gyorsan felveszek egy rövidnadrágot.Megvársz lent?-néztem rá,majd aprót bólintott,és leindult.A hajamat kiengedtem,és egy napszemüveget csúsztattam a fejemre.A cicanadrágot farmer rövidnadrágra cseréltem,majd a szekrény aljéból elővettem a fekete lábujjközös szandálomat,felvettem,és leszaladtam a lépcsőn.A telefont a zsebembe süllyesztettem,bezártam az ajtót és elindultunk.
-Merre induljunk?-nézett rám Oli.
-Ezt most tényleg tőlem kérdezed?Fogalmam sincs.-nevettem fel.

-Jó jó...akkor inkább úgy kérdezem,hogy mihez lenne kedved?A programra értem.-mosolygott rám.
-Hát szeretnék inni egy jegeskávét.Menjünk el egy cukrászdába,és együnk sütit.
-Jó városnézésnek nézünk elébe!-röhögött fel.
-Hát most mér'?Te kérdezted!-nevettem fel én is.
-Rendben.Akkor induljunk el arra.-mutatott a kezével a helyes irányba.Beszélgetve mentünk egymás mellett.Volt,hogy felnevettünk,vagy éppen teljesen komolyak voltunk.Útközben mutatott pár érdekességet,majd hirtelen megcsörrent a telefonom.Ismeretlen szám.
-Igen,tessék?-vettem fel a telefont.
-Jó napot!Vajda Ninával szeretnék beszélni!-szólt bele egy férfi.
-Én vagyok az,miben segíthetek?
-Rossz hírt kell közölnöm Önnel...-a férfi csak mondta,és mondta,én pedig nem tudtam hinni a fülemnek.Nagyon megijedtem,többször vissza is kérdeztem,majd mikor mindenről tájékoztatott,letette a telefont.Megjelent az első könnycseppem,amit újabbak követtek.
-Nina!Szólalj már meg!Mi történ?-nézett rám idegesen Olivér.
-Olivér...el tudnál vinni a kórházba?Kérlek!-néztem rá.
-Persze,de mi történt?-nézett rám ijedten,de közben le is intett egy taxit,és szó nélkül beszálltam.A pulzusom az egekben volt,és csak egyetlen dologra tudtam gondolni!Hogy odaérjek időben...

Sziasztok!Hát itt is van a 8.rész!Megjegyzéseket kérek szépen,remélem tetszeni fog!Szép estét mindenkinek! <3

~Réka