1 rész.
És indulok.Egész éjjel egy percet sem aludtam,annyira izgatott vagyok.Egy társasházba fogok költözni és szeretnék nagyon hamar munkát találni.Senkit nem ismerek ott,ami lehet előny és hátrány is.Kipattantam az ágyból és besiettem a fürdőbe.A fürdőkád peremén volt a kikészített ruhám,amit tegnap kitettem,ugyanis a többi cuccom már mind a bőröndökben voltak.Kifésültem a hajamat,fogat mostam,felöltöztem majd visszasiettem a szobámba.Elszomorított a látvány.Üres falak,egy franciaágy,egy megcsupaszított íróasztal.Ennyi maradt a szobámból.Bármennyire is vágytam elmenni,azért ijedt is voltam.Egy olyan helyre megyek,ahol senkit sem ismerek,nem tudom,hogy merre van a legközelebbi közért,vagy éppen,hogy melyik buszra kéne felszállnom.Megráztam a fejemet,mintha így akarnám eltüntetni a rossz gondolatokat.Felkaptam pár táskát és lesétáltam a nappaliba.Anya és apa a szokásos reggeli kávéjukat iszogatták a szokásos helyükön és szokatlanul nagy csendben.Amint megláttak,egy hamis mosolyt varázsoltak az arcukra és rögtön felpattantak.
-Jó reggelt kicsim!Hozom a többi táskádat!-Apu egy puszit nyomott a fejem búbjára és már el is tűnt a lépcsőn.
Anya nem mondott semmit.A lábamtól végigmért és könnybe lábadt szemekkel nézett a szemembe.Amint megláttam arcán az első könnyet,odaszaladtam hozzá és hosszasan megöleltem.Először váratlanul érte(nem egy érzelemkimutatós személyiség vagyok),de utána boldogan viszonozta.Kicsit eltolt magától,hogy a szemembe tudjon nézni,majd megpuszilt.
-Vigyázz nagyon magadra,ne nyisd ki idegeneknek az ajtót..vagyis ne nyisd ki senkinek sem az ajtót!Óvatosan a közlekedéssel,ha nem muszáj akkor inkább ne vezess...menj inkább busszal!Találj magadnak egy jó munkát és..és..-elcsuklott a hangja.
-Tudom anya és hidd el,hogy vigyázok magamra!És kérlek ne sírj már annyira!Nem a világ végére megyek!
Már majdnem én is elsírtam magam,amikor apa hatalmas dobogással,de leért a bőröndökkel a nappaliba...mehettem is!Bepakoltunk a kocsiba.Apa ragaszkodott hozzá,hogy elkísérjen,ezért ő bepattant a vezetőülésbe,én pedig még egyszer magamhoz szorítottam anyát,majd beszálltam apa mellé.
-Készen állsz?-kérdezte,és megszorította a kezemet.Nem tudtam,hogy pontosan mit mondjak,de a legmagabiztosabb bólintottam egyet.
-Igen.Mehetünk...
-Jó reggelt kicsim!Hozom a többi táskádat!-Apu egy puszit nyomott a fejem búbjára és már el is tűnt a lépcsőn.
Anya nem mondott semmit.A lábamtól végigmért és könnybe lábadt szemekkel nézett a szemembe.Amint megláttam arcán az első könnyet,odaszaladtam hozzá és hosszasan megöleltem.Először váratlanul érte(nem egy érzelemkimutatós személyiség vagyok),de utána boldogan viszonozta.Kicsit eltolt magától,hogy a szemembe tudjon nézni,majd megpuszilt.
-Vigyázz nagyon magadra,ne nyisd ki idegeneknek az ajtót..vagyis ne nyisd ki senkinek sem az ajtót!Óvatosan a közlekedéssel,ha nem muszáj akkor inkább ne vezess...menj inkább busszal!Találj magadnak egy jó munkát és..és..-elcsuklott a hangja.
-Tudom anya és hidd el,hogy vigyázok magamra!És kérlek ne sírj már annyira!Nem a világ végére megyek!
Már majdnem én is elsírtam magam,amikor apa hatalmas dobogással,de leért a bőröndökkel a nappaliba...mehettem is!Bepakoltunk a kocsiba.Apa ragaszkodott hozzá,hogy elkísérjen,ezért ő bepattant a vezetőülésbe,én pedig még egyszer magamhoz szorítottam anyát,majd beszálltam apa mellé.
-Készen állsz?-kérdezte,és megszorította a kezemet.Nem tudtam,hogy pontosan mit mondjak,de a legmagabiztosabb bólintottam egyet.
-Igen.Mehetünk...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése