2.rész
-Készen állsz?-kérdezte,és megszorította a kezemet.Nem tudtam,hogy pontosan mit mondjak,de a legmagabiztosabb bólintottam egyet.
-Igen.Mehetünk...
-Igen.Mehetünk...
Két és fél óra múlva meg is érkeztünk.Egy mély levegőt vettem és kiszálltam az autóból.Apa kinyitotta a csomagtartót és kipakoltuk a táskáimat.Egy őt emeletes panelban van az új lakásom.Nem egy luxusvilla,de nem egy lepukkant panelre kell gondolni.Megfogtuk a táskakupacot és az ajtó felé sétáltunk.A liftbe beszállva másodperceken belül felértünk a harmadik emeletre.A ,,12"-es lakás az enyém.Az ajtó nyitva volt,mivel rácsörögtem a régi tulajra az induláskor és biztosított arról,hogy (bár nem tud itt lenni)de kinyitja nekem az ajtót és a kulcsot a fogasra teszi.Egy szaggatott sóhaj után beléptem és hirtelen megszólalni sem tudtam.Az ajtó után rögtön egy kis folyosó egy fogassal.Ha tovább mentem akkor egy nagyobb szobába értem(ez volt a nappali),amiből bal kéztől egy kis konyha-étkező nyílt,jobb kéztől pedig egy fürdőszoba.Nem lehetett hatalmasnak nevezni,de egyátalán nem volt kicsi.Pont megfelelő volt.Ha egyenesen néztem,akkor megláttam a galériát.A döbbenettől még az állam is leesett.Gyönyörű volt.Ledobtam a táskámat és felsiettem.Egy lépcső vezetett fel és nem is gondoltam volna lentről,hogy ez ilyen nagy.Egy hatalmas ágy volt ott,mellette egy íróasztal,a falon pedig polcok voltak.Máris beleszerettem.Lenéztem a galériáról,ahol aput láttam nem kis döbbenettel az arcán.
-Nina!Hát ez gyönyörű!El ne felejtsd felhívni Jutkát és köszönd meg neki,hogy ilyen lakást szerzett neked!-Jutka egy ingatlanos ismerősünk,és amikor mondtam neki,hogy lakást szeretnék Pesten,lehetőleg nem drágán,akkor rögtön szólt,hogy ne aggódjak,ő majd keres nekem.
-Persze Apu!Mindenképpen felhívom!
Lesétáltam apához és vele együtt még egyszer megcsodáltuk a lakást...vagyis a lakásomat.Az én lakásomat.
-Kettesben hagylak téged a lakásoddal,nekem sietnem kell haza anyádhoz.Már biztosan nagyon aggódik!
-Persze apu.És kérlek nyugtasd meg,hogy minden rendben velem.Nem akarom,hogy miattam sírjon.
Megöleltük egymást,aztán még egyszer,majd megint.Lekísértem aput a ház elé,ahol beszállt az autóba és elhajtott.Hosszasan néztem távolodó alakját,amíg el nem tűnt az utca végén a kanyarban.Megdörzsöltem az arcomat a kezeimmel,hogy egy kicsit felébredjek a komorságból,és felrohantam.Úgy döntöttem,hogy kicsomagolok és megnézem,hogy mi hiányzik még az álomlakból.Nagyon sok mindent hoztam el Nyíregyről és ha ez nem lenne elég,apuék utaltak is egy kis pénzt a számlámra,tehát nem voltam elveszve.Mégis nagyon fontosnak tartottam,hogy munkát találjak.Azért jöttem ide,hogy önállósodjak egy kicsit.A régebbi tulaj sok mindent hagyott itt,a konyhában volt egy hűtőszekrény és beépített sütő.Egy pár tányér és bögre is volt a szekrényben.Először tiszta ágynemüt készítettem ki az ágyamra,a könyveimet kipakoltam a polcokra,amik fel voltak erősítve a falra.A laptopomat kitettem az íróasztalra,a ruháimat meg betettem a szekrénybe.A tisztálkodási szereket a fürdőszobába tettem.Pár percre leültem a kanapéra.Végignéztem a lakáson.Bár csodálatos volt,mégis olyan csupasznak éreztem a falakat.Az otthoni képeket kihalásztam a dobozból,és óvatosan feltettem őket a falra.Eszembe jutott,hogy mennyire hiányoznak az ottani ismerőseim.Felszaladtam a szobámba(ami egy egész emelet volt a galériának köszönhetően)és kihalásztam a kézitáskámból a telefonomat.Nem is volt kérdés,hogy kit hívjak.
-Szia Nina!Jajj de jó,hogy felhívtál!Nem tudtam,hogy mikor érsz oda,annyira aggódtam.Képzeld,csodás hely az új kolim.Majd küldök át képeket.Halló?Nina,itt vagy?-elmosolyodtam barátnőm hangján.Amíg fel nem hívtam,nem is tudtam,hogy ennyire hiányzik.
-Persze Miri itt vagyok.Örülök,hogy tetszik a kollégium.El sem tudod hinni,milyen szuper lakásom van.
Miri Győrbe ment egyetemre.Én egy évet halasztottam,mert nem tudom még pontosan,hogy mit szeretnék.Lányos csevejünknek 15 perc után vége lett,ugyanis mennie kellett.Az egész napos pakolásban nem is tudtam pontosan,hogy mennyi az idő,de már eléggé sötét volt kint.Elmentem lezuhanyozni,gyorsan felhúztam az ágynemüt és bedöltem az ágyba.A laptopot az ölembe vettem és felnéztem a facebookra,hogy megnézzem mi van ismerőseimmel.Rengeteg kép amin régi osztálytársaim vannak és új barátaik,akiket minden bizonnyal az egyetemről ismertek meg.Válaszoltam az üzeneteimre,melyeket osztálytársaim küldtek,majd kikapcsoltam a gépet,mivel hirtelen nagyon nehéznek éreztem szemhéjamat és már alig vártam,hogy lefeküdhessek.Bedugtam a fülhallgatót a fülembe(elalvás előtt mindig hallgatok egy kis zenét már évek óta...teljesen mindegy,hogy hány óra van,hol vagyok,vagy mi történik,az alvás előtti zene sosem marad el).Egy pár szám meghallgatása után kihúztam a fülemből a fülesemet és lefeküdtem...egy pár perc után jöttem rá,hogy nem tudok elaludni.Azt hittem,hogy cseng a fülem,ezért felültem.A felettem lakók nagyon úgy érezték,hogy most zenélniük kell,mert belekezdtek a gitározásba és az éneklésbe.Egyátalán nem volt rossz,sőt nekem kifejezetten tetszett.Visszafeküdtem az ágyba és vártam,hogy elaludhassak.De nem ment,Hiába volt jó az mit játszottak,nem tudtam elaludni.Ránéztem az órára:00:32..ezt nem gondolják komolyan,ugye?Felpattantam az ágyból,és egy parfist a kezembe kapva,felpattantam az ágyamra,és a parfisnyéllel megkocogtattam a plafont...kellett pár próbálkozás,mire meghallották,de végül abbahagyták,én pedig boldogan zuhanhattam mély álomba...
Az álom ma éjjel nem jelentkezett.Nem minden éjjel álmodtam a különös fiúról.Lementem,hogy csináljak magamnak egy kis teát,majd rájöttem,hogyha ma enni akarok,akkor el kell mennem egy boltba.Felöltöztem,és leültem meginni a teámat...vagyis leültem volna,ha nem kopogtatnak.
Nem ismertem senkit sem,ezért nem tudtam,hogy ki lehetne az.A zárt ajtó mögül elkiáltottam magamat.
-Ki az?-kissé bizonytalannak éreztem magamat,de örültem,hogy ez nem hallatszott a hangomon.Ű
-Szia.Ne haragudj,nem akarok zavarni...én csak elnézést szerettem volna kérni a tegnapiért...tudod a zenélésért az éjszaka közepén.-halkan felnevettem,mert biztos voltam benne,hogy akkor ő lehet az a fiú,aki a felettem lévő lakásban lakik.Kinyitottam az ajtót,de azonnal el is akadt a lélegzetem.Egy kb 190 cm magas fiú állt előttem,szőke hajjal,édes mosollyal.Próbáltam normálisan viselkedni és nem a hajamhoz kapkodni,ezért én is elmosolyodtam a szemébe néztem.Mivel látta,hogy én nem szólalok meg,ezért ő kezdett bele.
-Szóval ne haragudj.Nem tudtuk,hogy laknak alattunk,mert egy ideje már nem lakott a 12-ben senki sem.Ja és...Patocska Olivér vagyok-majd kinyújtotta felém jobb kezét...
-Nina!Hát ez gyönyörű!El ne felejtsd felhívni Jutkát és köszönd meg neki,hogy ilyen lakást szerzett neked!-Jutka egy ingatlanos ismerősünk,és amikor mondtam neki,hogy lakást szeretnék Pesten,lehetőleg nem drágán,akkor rögtön szólt,hogy ne aggódjak,ő majd keres nekem.
-Persze Apu!Mindenképpen felhívom!
Lesétáltam apához és vele együtt még egyszer megcsodáltuk a lakást...vagyis a lakásomat.Az én lakásomat.
-Kettesben hagylak téged a lakásoddal,nekem sietnem kell haza anyádhoz.Már biztosan nagyon aggódik!
-Persze apu.És kérlek nyugtasd meg,hogy minden rendben velem.Nem akarom,hogy miattam sírjon.
Megöleltük egymást,aztán még egyszer,majd megint.Lekísértem aput a ház elé,ahol beszállt az autóba és elhajtott.Hosszasan néztem távolodó alakját,amíg el nem tűnt az utca végén a kanyarban.Megdörzsöltem az arcomat a kezeimmel,hogy egy kicsit felébredjek a komorságból,és felrohantam.Úgy döntöttem,hogy kicsomagolok és megnézem,hogy mi hiányzik még az álomlakból.Nagyon sok mindent hoztam el Nyíregyről és ha ez nem lenne elég,apuék utaltak is egy kis pénzt a számlámra,tehát nem voltam elveszve.Mégis nagyon fontosnak tartottam,hogy munkát találjak.Azért jöttem ide,hogy önállósodjak egy kicsit.A régebbi tulaj sok mindent hagyott itt,a konyhában volt egy hűtőszekrény és beépített sütő.Egy pár tányér és bögre is volt a szekrényben.Először tiszta ágynemüt készítettem ki az ágyamra,a könyveimet kipakoltam a polcokra,amik fel voltak erősítve a falra.A laptopomat kitettem az íróasztalra,a ruháimat meg betettem a szekrénybe.A tisztálkodási szereket a fürdőszobába tettem.Pár percre leültem a kanapéra.Végignéztem a lakáson.Bár csodálatos volt,mégis olyan csupasznak éreztem a falakat.Az otthoni képeket kihalásztam a dobozból,és óvatosan feltettem őket a falra.Eszembe jutott,hogy mennyire hiányoznak az ottani ismerőseim.Felszaladtam a szobámba(ami egy egész emelet volt a galériának köszönhetően)és kihalásztam a kézitáskámból a telefonomat.Nem is volt kérdés,hogy kit hívjak.
-Szia Nina!Jajj de jó,hogy felhívtál!Nem tudtam,hogy mikor érsz oda,annyira aggódtam.Képzeld,csodás hely az új kolim.Majd küldök át képeket.Halló?Nina,itt vagy?-elmosolyodtam barátnőm hangján.Amíg fel nem hívtam,nem is tudtam,hogy ennyire hiányzik.
-Persze Miri itt vagyok.Örülök,hogy tetszik a kollégium.El sem tudod hinni,milyen szuper lakásom van.
Miri Győrbe ment egyetemre.Én egy évet halasztottam,mert nem tudom még pontosan,hogy mit szeretnék.Lányos csevejünknek 15 perc után vége lett,ugyanis mennie kellett.Az egész napos pakolásban nem is tudtam pontosan,hogy mennyi az idő,de már eléggé sötét volt kint.Elmentem lezuhanyozni,gyorsan felhúztam az ágynemüt és bedöltem az ágyba.A laptopot az ölembe vettem és felnéztem a facebookra,hogy megnézzem mi van ismerőseimmel.Rengeteg kép amin régi osztálytársaim vannak és új barátaik,akiket minden bizonnyal az egyetemről ismertek meg.Válaszoltam az üzeneteimre,melyeket osztálytársaim küldtek,majd kikapcsoltam a gépet,mivel hirtelen nagyon nehéznek éreztem szemhéjamat és már alig vártam,hogy lefeküdhessek.Bedugtam a fülhallgatót a fülembe(elalvás előtt mindig hallgatok egy kis zenét már évek óta...teljesen mindegy,hogy hány óra van,hol vagyok,vagy mi történik,az alvás előtti zene sosem marad el).Egy pár szám meghallgatása után kihúztam a fülemből a fülesemet és lefeküdtem...egy pár perc után jöttem rá,hogy nem tudok elaludni.Azt hittem,hogy cseng a fülem,ezért felültem.A felettem lakók nagyon úgy érezték,hogy most zenélniük kell,mert belekezdtek a gitározásba és az éneklésbe.Egyátalán nem volt rossz,sőt nekem kifejezetten tetszett.Visszafeküdtem az ágyba és vártam,hogy elaludhassak.De nem ment,Hiába volt jó az mit játszottak,nem tudtam elaludni.Ránéztem az órára:00:32..ezt nem gondolják komolyan,ugye?Felpattantam az ágyból,és egy parfist a kezembe kapva,felpattantam az ágyamra,és a parfisnyéllel megkocogtattam a plafont...kellett pár próbálkozás,mire meghallották,de végül abbahagyták,én pedig boldogan zuhanhattam mély álomba...
Az álom ma éjjel nem jelentkezett.Nem minden éjjel álmodtam a különös fiúról.Lementem,hogy csináljak magamnak egy kis teát,majd rájöttem,hogyha ma enni akarok,akkor el kell mennem egy boltba.Felöltöztem,és leültem meginni a teámat...vagyis leültem volna,ha nem kopogtatnak.
Nem ismertem senkit sem,ezért nem tudtam,hogy ki lehetne az.A zárt ajtó mögül elkiáltottam magamat.
-Ki az?-kissé bizonytalannak éreztem magamat,de örültem,hogy ez nem hallatszott a hangomon.Ű
-Szia.Ne haragudj,nem akarok zavarni...én csak elnézést szerettem volna kérni a tegnapiért...tudod a zenélésért az éjszaka közepén.-halkan felnevettem,mert biztos voltam benne,hogy akkor ő lehet az a fiú,aki a felettem lévő lakásban lakik.Kinyitottam az ajtót,de azonnal el is akadt a lélegzetem.Egy kb 190 cm magas fiú állt előttem,szőke hajjal,édes mosollyal.Próbáltam normálisan viselkedni és nem a hajamhoz kapkodni,ezért én is elmosolyodtam a szemébe néztem.Mivel látta,hogy én nem szólalok meg,ezért ő kezdett bele.
-Szóval ne haragudj.Nem tudtuk,hogy laknak alattunk,mert egy ideje már nem lakott a 12-ben senki sem.Ja és...Patocska Olivér vagyok-majd kinyújtotta felém jobb kezét...
Hát megérkezett a 2.rész is.Remélem tetszett! :)
~Réka
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése