Figyelem.

Sziasztok Drágáim!
Nem tudom,hogy kinek mennyire hiányoztam,de most itt vagyok.Ez a blog alapvetően Olivérről és Nináról szólt,és miután Olivér kilépett a bandából,úgy voltam vele,hogy minek folytatni.Elkezdtem egy másik blogot írni,de egyszerűen nem tudom ezt itt hagyni.SZÓVAL:Folytatom.Ugyanúgy benne lesz Olivér,mert attól,hogy ő elment,én még megírhatom olyannak a blogomba,amilyennek én szeretném,hogy legyen.Arra kérlek titeket,hogy ez ne zavarjon meg titeket.Higyjétek el,hogy ez nekem is nehézség,mert Olivérre már nem úgy tekintek,mint régen.A történetem azonban nem valós,kitalált,ezért nem fogok alkalmazkodni a valósághoz.A történetemben Olivér megmarad az imádnivaló,kedves Szöszinek,akinek bonyolult kapcsolata lesz Ninával.
Szép napot mindenkinek,hamarosan érkezik az új rész(ek)!<3
~Réka

14.rész

-Dehogy bánjunk.Szeretném megismerni a kedvesed!-néztem rá mosolyogva,majd megölelt,és nyomott egy puszit a homlokomra.Kiléptünk az ajtónk,és nekivágtunk az estének...

Gyalog mentünk,mert a szórakozóhely viszonylag közel volt,és egyikünknek sem volt kedve felszállni a buszra,mert eszeveszett hőség van olyankor bent.Szóval elindultunk sétálva.Sziki megbeszélte a barátnőjével,hogy melyik utcán találkozzunk,úgyhogy arra mentünk.
-Sziki..mi lesz,ha nem fog kedvelni a barátnőd?-kérdeztem tőle...szeretnék jóban lenni vele,mert ha nem vagyunk jóban,akkor ez a Szikivel való barátságomra is ráteszi a bélyegét.
-Nem hiszem Nina,hogy nem kedvelne...elvégre én is nagyon szeretlek,akkor biztos vele is nagyon jól fogsz kijönni.De ha nem,akkor sincsen semmi baj.Mi attól még ugyanúgy jóban maradunk.-hát igen...pontosan rátapintott a lényegre.Ettől féltem,de Sziki komolyan gondolta,hogy attól még jóban leszünk,szóval megnyugodtam.Átkarolta a vállamat,és úgy sétáltunk tovább.Az út szélénél egy nagyon szép lány indult meg felén mosolyogva,és intett egyet,innen tudtam,hogy biztosan ő az a lány.Sziki megszorította vállamat,majd a lány felé indult,és adott neki egy csókot,majd megfogta a kezét,és a társasághoz vezette.A fiúk üdvözölték,majd ránk került a sor.
-Lányok,szeretném nektek bemutatni a barátnőmet.
-Sziasztok.-nézett ránk barátságosan ,majd a kezét nyújtotta.Nagyon nagyon szép nő,Szikitől szerintem fiatalabb.Szőke haja volt,és remek alakja.Vékony,de pontosan annyira,amit csinosnak nevezünk.Semmi bőrhiba nincs az arcán,csak egy kevés alapozó,szemén pedig szemtus és szempillaspirál.Nem is kellett több,ez nagy jó állt neki.Egy rózsaszínű ruha volt rajta,fehér kiegészítőkkel,és hozzá illő saruval.Nagyon csinosan nézett ki.-Zsófi vagyok.
-Szia Zsófi!Nina vagyok!Örülök,hogy megismerhetlek.-mosolyogtam én is rá.Mirivel is megismerkedtek,majd elindultunk.
-Mesélj egy kicsit magadról Nina.Miért költöztél fel?-nézett rám kíváncsian Zsófi.
-Hát tudod...ahogyan befejeztem a gimit,rájöttem,hogy ott nem tudok elhelyezkedni.nem tudom még,hogy mit akarok csinálni,ezért nem is járok még most suliba.Van egy nagyon jó lehetőségem,amivel eddig nem éltem,de ahogy telnek a napok,úgy érzem,hogy rá kell bólintanom.Egy főiskolára szeretnék jelentkezni,de egyenlőre nem tudom,hogy mit akarok csinálni.Nagyon szeretek táncolni,10 éves korom óta versenyszerűen csinálom.Valamint az informatikához van némi közöm,szóval ez a pálya lenne megfelelő.
-Mit táncolsz?
-Hip-hop.
-Lenne egy ötletem....van nyelvvizsgád?-kíváncsi voltam,hogy mire szeretne kilyukadni.
-Igen.Van egy középfokú németem,és egy felsőfokú angolom.-néztem rá.
-Van egy ismerősöm,aki egy fősulin tanít informatikát.Jelentkezni már nem tudsz,majd csak a jövő évben,de neki van pár végzettsége...na mindegy,ebbe ne menjünk bele,mert nem tudom elmagyarázni.A lényeg,hogy van egy másfél hónapos tanfolyam,amit ő is megcsinál,és meg is csináltathat,csak beszélned kell vele.Ez feljogosít téged arra,hogy bizonyos helyeken dolgozhass.Nem tudom,hogy mekkora a tudásod e téren,szóval nem tudom megmondani,hogy milyen magas lesz ez a fokozat.A lényeg,hogy ők ezt felmérik,és megtanítanak téged különböző dolgokra.Pontosabb dolgokat nem nagyon tudok mondani,mert nekem is csak futólag mesélte,de azt tudom,hogy tévéműsorokban háttéremberként már dolgozhatsz,meg még rengeteg helyen amúgy.És akkor kapsz egy kis pénzt is,meg lesz időd eldönteni,hogy hova akarsz menni.Annyi a nehéz,hogy egy csomó dolgot meg kell tanulnod megint,ahhoz,hogy felvételizni tudj majd.-a sokktól beszélni sem tudtam.
-Te jó ég!És ezt eltudnád nekem intézni?-néztem rá elképedve.
-Persze..ha szeretnéd,akkor felhívom az ismerősömet,Gábort,aki ebben az egészben benne van,és megbeszélhetünk egy találkozót.Elmegyek veled,ha szeretnéd.
-Úristen!Nagyon nagyon nagyon szépen köszönöm Zsófi!-a nyakába ugrottam.
-Hát igazán nincs mit!-mosolygott rám.
-Na jól van csajok...haladjunk,mert sosem érünk oda.-nézett ránk Sziki.Közben Miri eltávolodott tőlem,odament Bencéhez és Ya Ouhoz beszélgetni.Örülök,hogy ilyen gyorsan megtalálta a fiukkal a közös hangot.Sziki meg Zsófi beszélgetni kezdtek,szóval gondoltam,hogy egy kicsit kettesben hagyom őket.Nagyon picit lemaradtam,és persze Olivér rögtön mellém is lépett,nem hagyva,hogy egy akár csak egy pillanatig is egyedül érezzem magam.Örültem,hogy odajött.Zsebre vágta a kezét,és rám mosolygott.Belekaroltam,és úgy sétáltunk tovább.
-Olivér...neked miért nincsen barátnőd?-néztem rá.Amint kimondtam,már meg is bántam.-Ne haragudj.Nem akarok tolakodni,vagy ehhez hasonló.Csak kicsúszott...
-Semmi baj.-nevetett Oli.-nem tudom amúgy...hosszú távon senki sem bír ki.-felnevettem.
-Nem hiszem.Te inkább olyan magadnak való típus vagy.De nem lehetsz mindig az!-néztem rá.
-Hát majd reméljük lesz egy lány,aki miatt érdemes lesz megváltoznom.
-Hát igen...reméljük.-egy kicsit elbizonytalanodtam.Biztosan remélem én is?Eddig olyan természetes volt,hogy ott van...hogy amikor bármi problémám volt,akkor neki elmondtam.Filmezés után vele aludtam....de ha lenne valakije,akkor ez nem így lenne.
-Na most meg mi történt?-nézett rám.
-Mi?Ja semmi..csak elgondolkodtam azon,amit Zsófival beszéltem.-Kihúzta zsebéből a kezét,amibe én eddig karoltam,majd átkarolt,és így sétáltunk tovább.Nem sokára megérkeztünk a szórakozóhelyhez,majd beléptünk.
-Na jó.keresnünk kell egy szabad asztalt.-nézett ránk Miri,bár én csak a szájáról tudtam leolvasni azt amit mondd,olyan hangos volt a zene.
Egy eldugott sarokban találtunk is egy asztalt,ahova letudtunk telepedni.Itt már jobban hallottuk egymást.
Sziki kezében volt valami.
-Na Manó...sok boldog születésnapot!-közelebb lépett,és egy csákót tett a fejemre,amin szó szerint az volt,hogy:,Börszdéjgörl'.
Felnevettem,majd hagytam,hogy a fejemre tegye.Ya Ou megjelent egy tálca koktéllal,mindenki vett egyet,majd egyszer csak meghallottunk valakit.Mirit.
-Héé emberek figyelmet kérek!-beszélt egy mikrofonba(!!!)amit gondolom a DJ-től szedett.Felállt egy asztalra,hogy hatásosabb legyen.-emelem poharamat a ma 20 éves Nina barátnőmre.Kívánom,hogy nagyon boldog életed legyen,és,hogy rád találjon a szerelem.A legszebb születésnapot neked édesem!-felemelte e kezében lévő poharat,majd mindenki őt utánozva ugyan így tett.Közel 150 ember kívánt egyszerre születésnapot.Miri lemászott az asztalról,megköszönte a DJ-nek a segítséget,majd intett nekem,hogy menjek táncolni.Bemásztam a kedvéért,és ugrálni kezdtünk.Hamar csatlakozott Zsófi is,de akkor már Sziki is jött.Ugráltunk és énekeltünk,mindenki nagyon jól szórakozott.lassacskán a többiek is csatlakoztak,így egy kis körben buliztunk tovább.Miri egyszer csak megfogta a csuklómat,és a pulthoz ráncigált.
-Gyere királylány meghívlak egy felesre.-vigyorgott rám.
-Az kéne még!-nevettem fel.
-Nincs hiszti!Igyad!-lökött elém egy kis poharat,amiben valami erős cucc lehetett...legalábbis a szaga ezt mutatta.Megrántottam a vállam,és egy húzásra legurítottam az egészet.-Ügyes kislány.Na..most már beszélgethetünk.Tényleg azt hiszed,hogy közted és Oli között nincs semmi?Vagy csak velem szórakozol?
-Na,helyben vagyunk!-forgattam meg a szemeimet.
-Felőlem játszhatjátok a hülyét,de ez egyikőtöknek sem jó.Most kéne tisztázni,hogy mi van köztetek,mert ha nem,akk...
-De nincs köztünk semmi,oké?Leszállhatnánk erről a témáról?-kérdeztem egy kicsit ingerülten.-Kérnénk még két ilyet.-szóltam a pultos csajnak,a poharamra mutatva.
-Neked akarok jót.Nem akarom,hogy egyszer csak zokogva hívj fel,hogy barátnője lett.
-Nem foglak.-néztem rá,majd legurítottam az újabb kört.-Ezt megiszod?-néztem rá az ő poharára is,majd meg sem várva a válaszát azt is ledöntöttem,majd visszamentem táncolni.Dolgozott már bennem a pia egy kicsit,de nem volt vészes,tudtam,hogy mi van,szóval még egyátalán nem voltam berúgva.Visszasétáltam a többiekhez,és beálltam én is táncolni.Hirtelen egy magas iúval találtam magam szemben.nagyon helyes volt,és éppen rám mosolygott.Vissza mosolyogtam,majd tovább táncoltam.Közelebb jött hozzám,és közel hajolva a fülemhez,megpróbált beszélgetést kezdeményezni.
-Szia.Ben vagyok.-nézett rám.-te pedig Nina,ha jól sejtem igaz?-felnevettem.
-Igen.Én vagyok.-mutattam a fejemen lévő csákóra.
-És milyenek a húszas évek,Nina?
-Hát...hasonlítanak a tízesekhez.-néztem rá,majd elnevette magát.
-Meghívhatlak egy innivalóra?
-Egy szolidra igen.
-Szuper.-nagyon szép a mosolya.Ben egy magas,szőkés barna,göndör hajú fiú.Izmos,de nem az a kigyúrt állat,és gyönyörű kék szemei voltak.Én boros-kólát ittam,ő pedig sört.felültünk a bárszékre és beszélgetni kezdtünk.Megtudtam,hogy 21 éves,és fősulis.Van egy estvére,a szülei elváltak,és,hogy a kutyája neve Foxi,aki már nagyon öreg.
-Most mesél egy kicsit te is.-nézett rám.
-20 éves vagyok,és idén fejeztem be a sulit.Azért van így,mert oviban maradtam egy évet,majd másodikos koromban kiköltöztünk apu munkája miatt külföldre,de vissza is jöttünk,viszont muszáj volt évet ismételnem.Nincs kutyám,most költöztem fel nem rég Pestre,és egyenlőre nem tudom,hogy mit kezdjek magammal.de remélem hamar kiderül.Nincs tesóm,és a szüleim Nyíregyházán laknak.-kiszúrtam,hogy valaki figyel,ezért odakaptam a fejem,ahol azt láttam,hogy Sziki éppen minket néz,és próbált nekem jelezni,hogy menjek oda.
-Ne haragudj Ben,de mennem kell.
-És ha én még látni akarlak?-nézett rám kedvesen.Kértem egy tollat a pincér csajtól,majd leírtam a szalvétára a telefonszámom.
-Viszlát,Ben!
-Viszlát,Nina!
Odamentem Szikihez.
-Ez mi volt?-kérdezte tőlem.
-Mi az,hogy mi volt?Ő ott Ben.
-Ismered?
-Hát már igen.De hol vannak a többiek?-kérdeztem rá,mert nem nagyon láttam őket.
.Zsófi Miri és Ya Ou táncolnak,Bence elment valami..nem tudom mi miatt,de jön vissza.Olivér meg indul haza.
-Mi?Minek?-néztem rá döbbenten.
-Azt mondta,hogy nem nézi végig,ahogyan összejössz mással.-nézett a szemembe.
-Ezt most nem mondod komolyan,ugye?
-Úgy nézek ki,mint aki szórakozik?
Megfordultam,és az asztalhoz indultam.Reméltem,hogy Olivért ott találom,de már nem volt ott.Elindultam az ajtó felé,ki az utcára,és futni kezdtem.Nem is értem,hogy mi a baja.Nem vagyunk együtt!Ő...ő most féltékeny lenne?Nem vagyok benne biztos,és hangosan nem is mondanám ki.Szétnéztem az úttesten,és átszaladtam.Megláttam hátulról,éppen egy padon ült,könyökét a térdére támasztva,szemét lehunyva.Óvatosan mögé lopóztam,és kezeimet a szeme elé tettem.
Na ki vagyok?-kérdeztem eltorzított hanggal,de nem felelt...

13.rész

Már bármelyik percben itt lehetnek a fiúk,ideje lenne Mirinek is felkelni...

Amit elindultam volna felkelteni Mirit,kopogni kezdtek az ajtón.Úgy tűnik,hogy kap még pár perc alvást barátnőm.Az ajtóhoz siettem,és beengedtem a barátaimat.

-Sziasztok!Már nagyon nagyon vártalak titeket!-széles mosollyal fogattam őket,majd beinvitáltam a házba.

-Gyere már ide,te kis hülye!-Sziki szélesre tárta a karját,én meg a szó szoros értelmében a nyakába ugrottam.El sem tudom mondani,hogy milyen sokat jelent nekem az,hogy itt van...itt van a fiú,aki tinikoromban bátyám helyett bátyám volt.-Hú,de finom illatok vannak itt!Olivér főzött?-mind a három fiú kíváncsi tekintettel fordult felém.

-Most komolyan azt gondoljátok,hogy én nem lennék képes finomat főzni?Kezdtek komolyan megsérteni...de komolyan...amúgy igen,nagy részben ő főzött.

-Ez nem igaz...csak segítettem.-Olivér is megjelent,így kezdtünk egy kicsit szűkösen lenni.

-Hé fiúk...mi lenne,ha átköltöznénk a nappaliba?Már alig kapok levegőt.

-Okés,költözzünk.-Ya Ou furcsán nézett rám,szóval sejtettem,hogy valami készül,és a kijelentése után,már szinte biztos voltam benne.Bencével összenéztek,majd hirtelen már talaj sem volt a talpam alatt.Bence megfogta a lábaimat,Ya Ou meg a karjaimat,és a levegőben ,,repülve" hurcoltak át a nappaliba.Sziki megjelent a kezében egy üveg pezsgővel,és énekelni kezdték a ,,Boldog szülinapot" című dalocskát,négy szólamban.A lélegzetem is elállt.Részben azért,mert gyönyörűen énekeltek,másrészről meg azért,mert nem gondoltam volna,hogy tudják,hogy mikor van a szülinapom,de Sziki pillantása mindent elárult.Ő volt,ő jegyezte meg,és ő szólt a fiúknak.Olivért egy pillanatra szem elől tévesztettem,és amikor újra megláttam,akkor egy torta volt a kezében,és minden bizonnyal húsz gyertya volt rajta,bár megszámolni nem nagyon tudtam,mert a könnyektől nem láttam semmit.Igen,sírtam.Annyira édesek voltak.A dal végén letettek a kanapéra,Sziki meg kinyitotta a pezsgőt,ami persze pont úgy sikerült neki,hogy a fele rám csapódott szóval úsztam a piában.Felvisítottam,majd mindenki felröhögött.Nagyon boldog voltam,sírtam és nevettem egyszerre.A nagy hangoskodás miatt Miri is lesétált a földszintre,kezében egy becsomagolt ajándék.Szóval akkor ő sem felejtette el.Ott ültem a kanapén,és nem bírtam abbahagyni a sírást.Körbeálltak a barátaim,majd miután még mindig nem tudtam megszólalni,Sziki odaült mellém,és átkarolt.
-Boldog szülinapot Manó!-a becenév hallatán mosolyognom kellett.Kb.hét év van közöttünk,ezért amikor szomszédok voltunk,akkor is mindig így hívott.Felé fordultam,szorosan megöleltem,és úgy könnyeztem tovább.Ya Ou mellém ült,Bence meg elém guggolt.Próbáltak megnyugtatni,mert az egyszerű pityergésből,konkrét zokogás lett.Szegények nem tudták,hogy most pontosan miért sírok.Igazából nem akartam sírni,nagyon beakartam fejezni.De sajnos nem ment.Eszembe jutottak a régi emlékek.Volt egy ikertesóm,bár erről szerintem senki sem tud.Én is csak véletlenül tudtam meg,amikor láttam egy babakori képet.A szüleim nem mondták senkinek,csak a család tudta.Amikor megszülettünk,akkor ő elkapott egy betegséget,és két nap után meghalt.Nem ismertem,de eszembe szokott jutni.Vajon mi lenne,ha most itt lenne velem?Neki is ilyen jó barátai lennének,mint nekem?Még Mirinek sem mondtam el ezt a ,,titkot".Nem azért,mert nem bízom benne,hanem azért mert nem akartam erről beszélni.Olivér,mintha csak megérezte volna,hogy baj van odajött,és szomorúan nézett rám.A többiek is gondolhatták,hogy most ő akar megnyugtatni,ezért Bence egy kicsit arrébb guggolt,és helyet engedett Olivérnek.Ő sem tudhatta,hogy mi a bajom,de valamiért megérezte,hogy a végére a boldog könnyezésből,szomorú sírás lett.Odajött,és éreztem,hogy közeledik,ezért felnéztem.Gyorsan közeledett,kinyújtotta a kezét,megragadta a karomat,és felhúzott magához,majd nagyon szorosan átölelt.Nem tudom meddig állhattunk így,én nem is figyeltem senkire sem,csak annyit tudok,hogy amikor legközelebb felnéztem,akkor már senki sem volt körülöttünk.
-Hol vannak a többiek?-megijedtem a hangomtól.Borzalmasan rekedt volt.
-Fent vannak a galérián.Nem vetted észre amikor felmentek?
-Nem.Mióta állunk itt?-a nagy sírásban elvesztettem az időérzékem.
-Húsz-huszonöt perce.Mi a baj?Mi csináltunk valamit?
-Jajj Olivér!Hogy juthatott ez eszedbe?Elmondom,megígérem,csak menjünk fel.Elég lesz egyszer elmesélni.
-Ne mondd el,ha nem szeretnéd!-komolyan nézett rám,meg akart védeni a fájdalomtól.
-Nem erről van szó!Tényleg nem,csak eddig még senkinek sem mondtam el,és nem tudom,hogy hogyan fogom.De ha már elsírtam magam,akkor elmondom.-még mindig remegett egy kicsit a hangom,ezért Olivér még egyszer szorosan átölelt,végigsimította a karomat,majd amikor a kézfejemhez ért,rákulcsolta ujjait az enyémre,és így támogatva engem.Kézen fogva sétáltunk fel az emeletre,ahol az ágyamon ültek a fiúk,a földön törökülésben pedig Miri.Felértünk,és mindenki kíváncsian nézett ránk,vagyis inkább rám.
-Szeretném elmondani nektek,hogy mi történ az imént.-mind az öten engem néztek,bár Olivér még mindig nem mozdult a hátam mögül.-Én...szóval nem mondtam el még senkinek sem ezt a dolgot,ezért nem nagyon tudom,hogy hogyan kezdjek bele.Szeretném nektek megköszönni ezt a meglepetést,és azt,hogy ennyire jó barátaim vagytok.Jobbat kívánni sem lehetne,nagyon szeretlek titeket.Azt is köszönöm,hogy mindenben mellettem álltok,és,hogy mindegyikőtökben teljesen,feltétel nélkül megbízhatok.Ezt a dolgot is ezért mondom el nektek.Amikor beléptetek az ajtómon,akkor még nem is gondoltam volna,hogy meg fogtok lepni.Nem tudtam,hogy tudjátok,hogy ma van a születésnapom.Aztán énekeltetek nekem és én meghatódtam.Az egész innen indult.Örömkönnyek voltak,mert büszke voltam arra,hogy ilyen barátaim vannak.Aztán eszembe jutott a tesóm...-elmeséltem nekik az egész történetet és meglepődve hallgatták.Meg is értem mondjuk,mert itt vagyok én,akivel jóban vannak,és egyszer csak közlöm velük,hogy volt egy tesóm..-Azt mindenképpen hozzá szeretném tenni,hogy nem azért nem mondtam el eddig,mert nem bízom bennetek,egyszerűen csak nem szerettem volna erről beszélni...de már éppen itt volt az ideje.
-Azért vagyunk itt,mert mindannyian szeretünk téged,és az,hogy nem lehet melletted számodra egy fontos személy,az nem csak neked veszteség.hanem nekünk is.Ja és még annyit,hogy nem kell megköszönnöd semmit sem.Ez a barátság alapja.Az,hogy ott vagy,ha szükség van rád.Mi is eléd állhatnánk,és felsorolhatnánk,hogy mit köszönünk neked.De bele sem kezdünk,mert akkor nagyon nagyon sokáig itt állnánk.
-Nagyon kedves tőled Bence,de nem érzem azt,hogy bármi különlegeset tettem volna értetek.
-Azért,mert számodra ez alap.Ugyanúgy,ahogyan nekünk is az,hogy melletted vagyunk.Nagyon sokat teszel értünk Nina,mindig ott vagy,ha szükségünk van rád.Ezt nem lehet elégszer megköszönni.-odaszaladtam Bencéhez,és szorosan megöleltem.Sziki is kapcsolódott,majd Ya Ou és Miri is.
-Na jó.Mára ennyi dráma bőven elég volt.Most irány kajálni,mert már kopog a szemem,utána pedig elmegyünk bulizni.-Miri rendesen kiosztotta a feladatokat.
-De én nem is szeretek bulizni.-néztem rá.
-Nagyon jól tudom,de egy ilyen hír után nekem erősebb ital kell,mint egy pohár pezsgő.Amúgy meg...nem minden nap lép be az ember a húszas éveibe.-megöleltem külön Mirit,majd elindultunk lefelé...vagyis indultam volna,ha Olivér vissza nem húz. a kezemnél fogva.A többiek elindultak lefelé,én pedig szembefordultam vele.
-Sajnálom.-olyan szomorúsággal nézett a szemembe,hogy hirtelen nem is tudtam,hogy mit reagáljak.
-Én is.Nagyon.De biztosan boldog.-egy mosolyt varázsoltam az az arcomra,hogy hátha így neki is jobb kedve lesz.Hát nem.
-Jajj Oli!-szorosan megöleltem,összekulcsoltam a derekán a kezeimet,ő pedig a tarkómnál fogta össze kezeit és így álltunk egy ideig.
-Miért vagy ilyen szomorú?-muszáj volt megkérdeznem tőle,mert olyan volt,mintha ő is tudná,hogy milyen érzés ez.Még mindig öleltük egymást,szóval reméltem,hogy hallja.-Nem szeretem,ha szomorú vagy,mert az valamiért rám is hatással van.
-Én meg nem szeretem,ha miattam vagy szomorú.-megemeltem a mellkasáról a fejem,hogy a szemeibe tudjak nézni.Elmosolyodott,majd egy puszit nyomott a homlokomra.
-Én csak szeretném,ha tudnád,hogy sosem vagy egyedül.Én mindig itt leszek,ezt megígérem.Nem megyek el.
-Tudom...és nem tudom elégszer megköszönni.-nyomtam egy puszit az az arcára,majd megfogta a kezemet és lesétáltunk a földszintre.Már mindenki ott ült,és ránk vártak.Leültünk az asztalhoz,és elkezdtünk enni,közben meg beszélgettünk.Ya Ou kikérdezte Mirit a sulival kapcsolatban,majd összeszedtem a tányérokat.
-Na emberek!Most akkor azt mondja,hogy...kilenc óra van,fél tízre mindenki összeszedi magát és a bejárati ajtó előtt találkozunk.Elindulunk és körülbelül három nap múlva hazajövünk...-Mirire mindenki eléggé érdekesen nézett.-Poén volt emberek.Majd jövünk,ha akarunk.Na hajrá!-Miri megfogta a karomat és felrángatott az emeletre.
-Mibe jössz?-kérdezte tőlem.
-Farmer és póló.
-Istenem Nina.Mondd meg kérlek!Mi lenne ha nem lennék itt?
-Nyugalom...-válaszoltam,majd megforgatta a szemeit,és kaparászni kezdett a szekrényemben.
-Na jó.Azt adsz rám amit akarsz,de farmert veszek fel.Világos?

-Még szerencse,hogy nem felejtettem el,hogy szülinapod van.Bontsd ki az ajándékod!
Odamentem a csomaghoz,és kibontottam.A csomagban egy világos-koptatott farmer volt,oldalt pedig masni mintában ki volt szaggatva.Szuper.Megtalálta az az egyetlen farmert,amit biztosan nem vettem volna meg egyedül.
-Ne már...ez most komoly?
-De még mennyire.-kacsintott rám.Kivett még a szekrényemből egy fekete szűk nyakba kötős felsőt,aminek alig-alig volt háta.Tavaly nyáron vettem,amikor együtt mentünk el Mirivel kirándulni,és amikor vásároltunk,mindenképp azt akarta,hogy felvegyem.Cipőnek persze egy fekete magassarkút választott ki.Szuper.Nem nagyon volt ehhez kedvem,de most ő végülis nyaral nálam,szóval van egy este amikor az lesz,amit mondd...de csak egy ilyen este van!
-Oké...te készen is vagy.Ezeket vedd fel,majd ki sminkellek.Miri is öltözködni kezdett.neki sosem volt problémája azzal,hogy mit vegyen fel.Mindig tudta,hogy milyen alkalomhoz,milyen ruha összeállítás illik,és mindig csinosan öltözött fel.Most elszabadulós kedvében volt,és nagyon pörgött.Kikészített magának egy fekete szűk szoknyát,és egy piros blúz féleséget,amiről én nem is gondoltam volna,hogy illik egymáshoz,de amint felvette,remekül nézett ki.Az ujjatlan blúznak ,V' alakú dekoltázsa volt.Nem egy szolid felső,az biztos,de nem volt olyan eget rengetően kihívó sem.És természetesen a fekete magassarkú neki sem maradhatott el.Megcsinálta a saját sminkjét.Nagyon ügyes keze van az ilyen szépészeti dolgokhoz,szóval teljesen bíztam benne.magának csak egy élénk piros rúzst kent fel,és szempillaspirált,nekem viszont egy kicsit macerásabbra csinálta,mivel a szememet hangsúlyozta ki.Egy csillogós szájfényt kaptam,kihúzta a szememet,szempillaspirált tett fel,és sötét színekre festette a szemhéjamat.Beavatott pár csajos titokba,hogy,hogyan érdemes megcsinálnom ezt magamnak is.A végeredmény nagyon szuper lett,bár elsőre furcsa volt,mert sötétre csinálta,de nagyon hamar megbarátkoztam vele.Azért vagyok ilyen tudatlan e téren,mert persze én is szoktam sminkelni,de szemtuson,spirálon,és rúzson kívül nem szoktam több mindent használni,mert azokra a helyekre,ahova megyek,oda ennyi bőben elég.Szóval amint készen voltunk,beálltunk a nagy tükör elé,és megnéztük magunkat.
-Hát...nem nézünk ki rosszul.-néztem rá.
-Ez több.mint ,,nem rossz"!Mi nagyon csinik vagyunk!Amúgy Nina,én nem is értelek téged!De komolyan!Olyan csinos vagy!Nézz magadra!Annyira remekül áll ez a felső,mert látszik a dekoltázsod.Nem azt mondom,hogy mutogatni kell,mert most sem azt csinálod,de látszik,hogy milyen csinos vagy!-Tudtam én,hogy mire gondol,mert ezzel egyetértettem.Ha elmentem bulizni,néha-néha,akkor kiöltöztem.De otthonra meg nem igazán.És erre a fekete felsőre ami rajtam volt,mindenki azt mondta volna,hogy szolid.És tényleg az,de ezzel együtt,megmutat mindent,amit meg kell mutatnia,de egy grammal sem többet.Büszke voltam Mirire,hogy így kipofozott.
-Köszönöm Drága!Most nagyon jól érzem magam a bőrömben!-megöleltem,majd az órájára pillantott.
-Jézusom...már lent kéne lennünk.Amúgy egy gyors kérdés.Mi van közted és Olivér között?-megdöbbentem a kérdésén.
-Semmi.Mi lenne?Nagyon jó barátok vagyunk,de ennyi.
-Ezt te sem gondolod komolyan,ugye?
-Miri..nem értelek.Miért látsz bele a dolgokba többet,mint kellene?
-Nina...miért látsz bele a dolgokba kevesebbet,mint kellene?
-Én az igazságot látom.
-Akkor te egy nagyon érdekes igazságot látsz...na mindegy.Menjünk,mert ezen nagyon sokáig tudnék veled vitatkozni.Felkaptam a telefonomat,és a zsebembe csúsztattam.Miri tett el pénzt,szóval én nem is vittem táskát.Leszaladtunk a lépcsőn,ittam egy pohár narancslevet és indulhattunk is.Miri a fülem mögé tett egy rakoncátlan hajtincset,ami a szemembe lógott,pedig azt is gondosan megcsinálta ezalatt a kevés idő alatt.Érti a dolgát.Kiléptünk az ajtón,és ott állt velünk szemben négy jókedvű ,,idegen".
-Na ennyit a tervről.Túlcsúsztatok az időn...már éppen itt akartunk titeket hagyni,hogy egyedül menjünk bulizni.-nézett ránk Bence.
-Dehogy mentetek volna!Nélkülünk halott a buli!-mondta Miri,majd mindannyian felnevettek.Kivéve én,aki Olivért figyelte.Eszméletlenül nézett ki.Fekete nadrágban volt,és kék ingben,szőke haja meg fel volt zselézve.Ő is engem nézett meglepetten,majd elmosolyodott,és elismerően bólintott.
-Indulhatunk?-kérdezte Ya Ou.
-Persze..-néztem rájuk,majd nekivágtunk a lépcsőnek.Odaléptem Szikihez,aki átkarolt,és úgy mentünk lefelé.
-Remélem nem bánjátok,de elhívtam a barátnőmet.-nézett ránk.
-Dehogy bánjunk.Szeretném megismerni a kedvesed!-néztem rá mosolyogva,majd megölelt,és nyomott egy puszit a homlokomra.Kiléptünk az ajtónk,és nekivágtunk az estének...

12.rész

Gyorsan hoztam fel egy kis rágcsát,meg a pezsgőt,és kezdetét vette a lazulás...

Nagyon nagyon szeretem ezt a filmet,és hiába láttam már vagy ezerszer,még most is minden percét élvezem,és izgatottan nézem végig.Tudom,hogy Miri is pont így gondolja,mert amikor kisebbek voltunk,akkor mindig együtt néztük,viszont most a fáradtság miatt bealudt.Mondjuk nem hibáztatom,nagyon sokat utazott ma,én sem bírtam volna ki.Amint vége lett a filmnek,leszaladtam a lépcsőn,és elmentem megzuhanyozni.Nem volt már sok időm,ezért nem ácsingózhattam olyan sokáig a víz alatt,mint amennyit szerettem volna,de ez is több volt,mint a semmi.Gyorsan megtörölköztem,és felvettem egy rövidnadrágot,meg egy sima egyszerű fekete felsőt,és kinyitottam az összes ablakot.Lehurcoltam a galériáról a poharakat,és az üres üveget,elmosogattam,majd mindent a helyére pakoltam.Sokáig húztam az időt,hogy barátnőm minél többet aludhasson,de mindjárt elkésünk.Ha csak...Gyorsan megkerestem a telefonomat és tárcsáztam a számot.
-Szia Oli!Tudom,hogy nagyon nagyon későn szólók,de nem rakhatnánk át a vendéglősdit hozzám?Miri elaludt,és nincs szívem felkelteni.Nálam is főzhetünk,filmet tudunk nézni,mert beszereztem egy tévét,és...

-Nina.Nyugi.Semmi baj,egy pillanat és lemegyek.Megfőzzük a kaját,a fiúknak meg szólok.Vegyél azért néha levegőt is ha,beszélsz.-hála égnek,hogy Oli simán belement.Bár nem az a könnyen kiakadós fajta.
-Ohh köszönöm szépen!Akkor várlak...és siess,mert már farkas éhes vagyok!-belenevetett a telefonba,majd kinyomta.Felmentem az emeletre,hogy feltegyem a telefonomat tölteni,és rögtön csöngettek is.Hát ez gyors volt.Mosolyogva kitártam az ajtót,kivettem a Szőkeség kezéből pár dolgot,és bementünk a konyhába.
-Mi a menü?-kérdeztem kíváncsian,mert már tényleg nagyon éhes voltam.

-Csak egy egyszerű vacsi,mert már nem lesz időnk többre.Krumplipüré,hagymás sajtos kukoricasaláta,rántott csirkeszárnyak csípős,és natúr változatban,desszertnek pedig csokis muffin fagyival.-ezeket felsorolva összefutott a nyál a számban.

-Egyszerű?Ezt nevezed te egyszerűnek?-elképedve néztem rá.Én is tudok főzni,de azért ha valamit csak úgy össze akarok dobni,akkor egy hagymás-sonkás tojásrántottát csinálok.

-Nem sok idő.A húst már bepanírozta Ya Ou,a kukoricasalátát megcsináltam,a krumpli meg már megvan pucolva,fel is van vágva,már csak meg kell főzni.A húst kisütni és utána a desszert.Egy óra alatt megvagyunk.-aha,persze.De nem az én tempómban.
-Jól van Főnöl,akkor mondd,hogy mit csináljak.-bár az én konyhámban álltunk,inkább ő volt,aki irányított mindent.

-Először is...adjál nekem egy kis olajat,ezt felteszem a gázra,te pedig forralj fel egy kis vizet és dobáld bele a krumplit.Én elkezdem kisütni a húst.Hajrá!-azt csináltam amit mondott.Feltettem a krumplit főni,addig ő elkezdte kirántani a húst.Nem bírtam megállni,hogy ne kóstoljam meg,olyan jól nézett ki.

-Na?Finom?-csillogó szemekkel nézett rám,mint egy kisgyerek.Bekaptam a csirkét.Annyira de annyira finom lett!Hogy tud így egy pasi főzni?

-Olivér,ez mennyei.Hogy csinálod?

-Mielőtt visszaköltöztem volna,külföldön voltam szakács.Megtanítottak pár dologra.A krumpli már jó,szóval kéne egy kis vaj,meg tejföl,meg só.Megtöröm a krumplit,addig folytatnád a hússütést?

-Persze.A vaj és a tejföl a hűtőben,a só meg a kis polcon,a sütő fölött.-elnavigáltam Olit a szükséges cuccokhoz,és odaálltam sütni a húst.Bár igazából nem is sütöttem,mert Olivér drága rekordgyorsaság alatt elkészítette a krumplipürét,és át is vette a húst.Felültem a pultra és beszélgetni kezdtünk.

-Miért jöttél haza?-azt mondta,hogy kint nagyon jól fizető munkája volt,és volt egy kedvese is,de ő mégis hazajött.

-Hát igazából a bandáért.Szerettem kint élni,és mindenem megvolt.Azért mentem ki,mert nagyon szerény körülmények között éltünk,és kellett a pénz.Tehát kimentem,és ott éltem egy ideig.De mégsem volt ott olyan jó,és én amúgy is az énekléssel szeretnék foglalkozni.Így hazajöttem,és a fiúk segítségével,a ByTheWay által el is fogom érni.

-Hogy vagy ebben ennyire biztos?Ne érts félre,én nagyon drukkolok nektek,és az biztos,hogy eszméletlenek vagytok!De az élet igazságtalan...mi van,ha valamiért nem sikerül?

-Értem,hogy mire gondolsz...reménykedem benne,hogy sikerülni fog,de ha nem,akkor újrapróbáljuk.Van egy álmom,és az nem a semmiért van.Küzdeni kell érte,és nem lehet feladni.Senki sem mondta,hogy egyszerű lesz.

-Teljesen igazad van!Nagyon régen találkoztam már olyan emberrel,aki ezt így felmeri vállalni...mármint az álmait.-elgondolkodtattak a szavai.Annyira igaza volt mindenben...nekem ez meg sem fordult a fejemben.

-És te?Miért jöttél Pestre?-most ő kíváncsiskodott.

-Nekem még nincs konkrét tervem.Mindig is ide vágytam,szeretek pörögni,bár néha nagyon lusta vagyok.Szeretem Pestet,és ezért idejöttem.Meg amúgy szerintem sokkal több esélyem van itt megtalálni az álmomat,mint máshol.Olyan álomra gondolok,mint amit te is mondtál...tudod,hogy mit szeretnél,és tudod,hogy merre menj.Ezt irigylem.Én is szeretném tudni.

-Nem kell siettetni.Az jön magától...na gyere Csajos!Kész a hús,csinálhatjuk a desszertet.Már ennek is kész a masszája,csak adagolni kell.-lemásztam a púltról,kivettem a a tepsit,amibe a muffinokat tudjuk megsütni.Kibéleltük muffin papírokkal,és adagolni kezdtük a tésztát.Olivér közben röhögtetett,én pedig fogtam,és az ujjammal rákentem egy kis tésztát az arcára.

-Te most rám kented a tésztát?Azért meglakolsz!-jobbnak látta,ha nem pazarolja a masszát,ezért szimplán felkapott a vállára,bevitt a nappaliba,ledobott az ágyra és gonoszan nézett rám.Láttam a szemében,hogy mit akar!

-Meg ne próbáld,Patocska!Meg ne próbáld!-próbáltam fenyegetően nézni,de nem nagyon sikerült.

-Különben?-fenyegetően közeledett,és a következő pillanatban eszeveszettül elkezdett csikizni.Felvisítottam és azonnal röhögni kezdtem.

-Ne!Ne csináld!Kérlek!Ígérem jó leszek!-szaggatottan vettem a levegőt,már fájt a hasam a röhögéstől.Felálltam a kanapéról,majd hirtelen felindulásból lelöktem rá a Szőkeséget.-Vagy talán,mégsem leszek az.-most én kezdtem el csikizni,de arra nem gondoltam,hogy esetleg ő erősebb,simán összefogja a kezem,és maga mellé ránt.Nem,erre tényleg nem gondoltam...hát kár volt.Gyors mozdulattal felém került,de a keze még mindig a kezeimen volt.

-Ezt kétszer...nem,inkább háromszor is át kellett volna gondolnod.-röhögve nézett rám.

-Nekem mondod?Már látom.Hallod amúgy...hányra jönnek a többiek?A muffin még sehol sincs.-az órájára pillantott,majd felpattant.

-Az az egy szerencséd van,hogy muszáj sütit sütnünk...de ha nem is most,egyszer még kicsikizem belőled a szuszt.

-Alig várom.-néztem rá cinikusan,majd mindketten felröhögtünk.A konyhába mentünk,gyorsan kiadagoltuk a tepsibe a muffin masszát,majd a sütőbe tettük.Én letörölgettem,hoztam egy új terítőt,Oli pedig kivette a tányérokat és az evőeszközöket és megterítettünk.Készen lett a muffin,egyet meg is kóstoltunk,és nagyon fincsi lett.Már bármelyik percben itt lehetnek a fiúk,ideje lenne Mirinek is felkelni...

Szép estét Wayerek!Remélem mindenkinek elnyerte tetszését a rész,igyekszem a kövivel! ;)

Szeretném,ha írnátok megjegyzéseket,hogy lássam,hogy hányan olvassátok! :)

ByTheWay-es jó éjt mindenkinek! :*

~Réka

11.rész

Nagyon figyelmes dolog volt tőle,és jól esett,hogy ennyire törődik velem! 

-Jól van Nina...készen vagyok.-rám mosolygott,de láttam rajta,hogy már alig áll a lábán.Nagyon fáradt volt,akárcsak én.Megköszöntem segítségét,elköszöntünk egymástól,majd elment,én pedig megpróbáltam balesetmentesen elaludni,de még mindig nem jött álom a szememre.Bekapcsoltam a laptopomat,és iszonyatosan megörültem,amikor láttam,hogy Miri elérhető skypon.Gyorsan rá is csörögtem.Pár másodperc múlva már barátnőm vigyorgó fejébe bámultam.
-Nem is gondoltam volna,hogy ilyenkor foglak elérni.-néztem rá csodálkozva.
-Szerencse,hogy mos hívtál,már éppen ki akartam jelentkezni,de nagyon örülök,hogy nem tettem.Fú...rengeteg mesélni valóm van.A kollégium eszméletlenül néz ki,bár az iskolával sincsen bajom.Nagyon kedvesek,és rengeteg helyes fiú van.Holnap este bulit tartanak és meghívtak.Már nagyon várom.-olyan boldogan mesélt,láttam rajta,hogy az egyetem minden percét élvezi.Jót tett neki,hogy elment.
-És kikkel vagy jóban?Kedvesek az emberek?

-Hát figyelj...kb olyan mint a gimi.Ugyanúgy vannak kedves lányok,például a szobatársaimmal,Pannival meg Fruzsival nagyon jól kijövök.De itt is vannak cicababák,akik persze mindennél és mindenkinél tökéletesebbek.Annyi,hogy a fiúk oltári kedvesek.Van persze köztük nagyon ,,érdekes" személyiség is,de a többségük kedves.Minden felsős azt mondja,hogy addig bulizzuk ki magunkat,amíg el nem kezdődik a kőkemény tanítás,mert utána nincs megállás.Ez már nem olyan,mint a gimi,hogyha valamit nem értek,akkor kedvesen elmondják.Leadják az anyagot,és amennyit lejegyzeteltél annyit tudsz.-persze a többséggel tisztában voltam,de nem gondoltam volna,hogy ez tényleg ennyire durva.

-Találkoztál már tanárokkal?

-Nem,még egyenlőre nem.Ez most csak egy hét,amikor körbenézünk a suliban,megkapjuk a szobatársakat.Mindenkinek be kell jönni,de utána haza is mehetünk és majd szeptemberben találkozunk.A tanárokkal is csak akkor fogunk találkozni.
-Szóval akkor még ott vagy egy kicsit,aztán jöhetsz is haza?

-Igen.Most még itt vagyok egy hétig,és utána nyár.És majd szeptember valahanyadikán meg beköltözöm.
-Lenne egy ötletem...tudom,hogy otthon is akarsz lenni,és ezt megértem.Legyél a szüleiddel.De nem akarsz rám szánni egy kis időt?Eljöhetnél hozzám egy kicsit,mondjuk 1-2 hétre,aztán meg hazamész.-elszeretnék normálisan köszönni Miritől,mert ha elkezdődik neki a suli,akkor már szinte sosem fogunk találkozni.

-Dehogynem...szívesen megyek!Már nagyon hiányzol,és amúgy is megakartam nézni már az új lakásodat.Mikor menjek?

-Hát mi lenne,ha most nem haza mennél,hanem át hozzám?Felutazol ide,elleszünk itt egy ideig,aztán meg hazamész...ez így rendben?

-Még szép,hogy rendben.Vigyázz kislány mert 5 nap és szétverjük a házadat!-felröhögtem.Annyira bezsongott.Nagyon jókat fogunk mi bulizni együtt!

-Mindenképpen szivi.Na megyek,mert elájulok!Puszillak,és készülj!

Annyira örülök,hogy Miri nálam lesz egy ideig.Hihetetlenek vagyunk,amikpr össze vagyunk engdve.Már nagyon régóta ismerem.Boldogan zuhantam mély álomba...

~6 nap múlva~

Ma érkezik Miri.Annyira izgulok,hogy már kitakrítottam a házat ezerszer,egy hónapra elég kaját vettem,és felkészítettem a fiúkat.Ugyanis mindannyian ragaszkodnak hozzá,hogy bemutassam nekik Mirit.Olit már egyszer látta,de őt is csak skypon keresztül fél perc erejéig.Miri is izgul,olyanokat mondott,hogy reméli nem okoz majd csalódást.Megnyugtattam,hogy ő senkinek sem tud csalódást okozni.

-Na?Nagyon izgulsz?-kérdezte Olivér,amikor éppen porszívóztam a nappaliban.
-Igen.Remélem tetszeni fog neki.Nem tudom,hogy miért izgulok,hiszen ő Miri,akivel a kupis szobám közepén tárgyaltuk ki a fiúkat hetedikesen.És...én csak azt szeretném,ha minden a legjobban sülne el,mert ez a pár nap jutott nekünk,és aztán elmegy és kitudja,hogy mikor látom utoljára.

-Nina...hé!Nyugi!Pisis korotok óta ismeritek egymást...minden a leges legkirályabb lesz.Amúgy meg én is itt vagyok,szóval már nem lehet gáz a hangulat.-olyan aranyos,ahogyan próbált megnyugtatni.
-Köszönöm Oli!Sokat jelent nekem,hogy segítesz.-odamentem hozzá,és megöleltem.-Bakker!Mennyi az idő?El fogunk késni.Oli,ugye velem jössz?
-Persze.Te jó ég!Állj már le!A végén még elájulsz...hallod?
-Oké!Minden rendben!Menjünk!-gyorsan felkaptam egy szandit,még egyszer belenéztem a tükörbe,majd kiléptünk a ház ajtaján.Gondosan bezártam az ajtót,és el is indultunk.Nem tudom megmondani,hogy miért vagyok ilyen ideges!Elvégre miri tényleg a legjobb barátnőm,és soha nem töltöttünk külön még hosszabb időt.Amikor elköltöztünk egy kis ideig,akkor is minden nap beszéltünk,és persze ezért már Szikit is nagyon jól ismeri.Persze csak virtuálisan.Szóval Sziki és ő biztosan jól kifognak jönni.Olival sem lesz szerintem semmi baj,mert Miri bírja az ilyen poénos srácokat.Ya Ou,meg Bence pedig...hát nem hinném,hogy bármi kivetnivalót találna bennük...de Miri nem is ilyen!Annyira ideges vagyok,hogy már minden hülyeség végigjátszódott a fejemben.Pedig ez hülyeség.Miri írtó jó fej,ahogyan a fiúk is.Nem kell itt parázni!
Egy pár gondolattal megnyugtattam magamat,majd leintettünk egy taxit Olival,és elindultunk az állomásra.Kipattantam az ajtóból,és befelé siettem.A sok pöszmögésemnek köszönhetően egy kicsit megcsúsztunk időben,ezért az ajtóban az én legjobb barátnőmet láttam.Megtorpantam,majd automatikusan futni kezdtem,és egyenesen a nyakába ugrottam!
-Úr Isten!Te jóságos ég!Annyira hiányoztál már!!-szorosan öleltem,szerintem egyikőnk sem kapott levegőt.
-Hé Nina!Én is imádlak,és nagyon hiányoztál már,de engedj már el!Megfulladok!-mindketten felröhögtünk,majd elengedtem.
-Nagyon sokat barnultál.És szőkültél.Hogy a pesti szmog mit ki nem vált belőled?!-komolyan nézett rám,de én nem bírtam és felnevettem.Elvettem tőle egy táskát,majd átkaroltuk egymást,és a taxi felé indultunk.Rengeteget röhögtünk egymáson,és szinte minden járókelő kíváncsi szemekkel nézett ránk.Ez van,ha minket összeengednek!Olivér a kocsiajtónak dőlve nézett minket,és amikor közeledni kezdtünk.Ellökte magát a járműtől,és felnyitotta a csomagtartót.
-Oliii!!Megjött!!!-na erre a felkiáltásra már tényleg az egész vasútállomás és környéke minket nézett!
-Látom,látom,de ne visíts már!-komolynak szánta ezt a mondatot,de láttam a szemén,hogy ő is majdnem megfulladt,amiért vissza kellett tartania a röhögést.
-Szia Miri!Nagyon nagyon nagyon sokat hallottam már rólad!-nézett rá Oli a barátnőmre.
-Csodálkoznék is,ha nem így lenne.Biztosan végigparázta az egész napot,ugye?-a beszélgetésük főszereplője én voltam,és láthatólag egyiküket sem érdekelte,hogy ott vagyok!
-ÁÁ nem dehogy!Miből gondolod ezt?Csak az elmúlt öt napot szenvedte végig...néha néha egy-egy pánikrohammal.
-Na jó..ez már enyhe túlzás!-néztem rájuk szúros szemmel,de mindketten csak kinevettek.-Na jól van Idióták!Ha kiszórakoztátok magatokat rajtam,akkor talán el is indulhatnánk!Ma buli van!
-Ma?Minek?-nézett rám Oli.
-Azért Szivi,mert én azt mondtam!Na hajrá!-mindkettejüket betessékeltem a kocsiba és el is indultunk.Az úton Miri mesélt nekünk a suliról részletesebben,amit kíváncsian hallgattunk végig.
-Itt vagyunk!-néztem ki az ablakon vidáman,és még alig állt meg az autó,de én már nyitottam is ki az ajtót.Oli magára vállalta a csomagok cipelését,így ő megvárta a liftet,mi pedig előreszaladtunk a lépcsőn.Gyorsan kinyitottam az ajtót,és betessékeltem rajta Mirit.
-Hát Miri...légy üdvözölve nálam!
-Te jóságos ég!Ez gyönyörű!-csodálkozva nézett végig mindent!-Már bocsi,de sosem gondoltam volna,hogy egyszer lesz egy ilyen házad!
-Hát őszintén én sem...gyere,megmutatom a galériát.Ott fogunk aludni,mert van egy hatalmas francia ágyam.Nagyon jól jártam,mert az előző tulaj,szinte mindent itt hagyott nekem!
-Csodaszép itt minden!
Becsapódott az ajtó,és ettől Miri megrettent.
-Jaj semmi baj,csak Olivér dobta be a cuccaidat!Megbeszéltem velük,hogy felmegyünk vacsizni!Már nagyon kíváncsiak rád,Szikinek meg már nagyon hiányzol!
-Oh ne is mondd!Már alig várom,hogy láthassam Szikit!Egy kicsit olyan nekem,mintha a bátyám lenne,pedig még sose találkoztam vele személyesen.
-Hidd el,megtudom érteni!Én is pont ezt gondolom...na nézzél szépen körbe,én felhozom a tatyód,kipakolunk,és...és hát vettem egy üveg pezsgőt!Megünnepeljük,hogy itt vagy!
-Jajj Nina!Te mindig tudod,hogy mire van szükségem!-nézett rám Miri,majd mindketten felnevettünk.Egyikünk sem volt nagy piás,nem azok a személyek vagyunk,akik minden nap berúgnak.Mi csak mértékkel szoktunk inni,és akkor sem minden nap.Én egyedül például egyátalán nem szeretek inni.Leszaladtam a földszintre,és felvittem Miri táskáját,ő pedig szétterült az ágyamon.
-Mi lenne ha néznénk egy filmet?Annyira kimerített a korán kelés,hogy muszáj vagyok pihenni,különben elalszom vacsora közben.-barátnőm igen csak nagyokat pislogott,és mivel én sem voltam a topon,belementem,és bekapcsoltam a gépemet.Mindketten nagyon szeretjük a Harry Potter-t,ezért elindítottam az első részt.Gyorsan hoztam fel egy kis rágcsát,meg a pezsgőt,és kezdetét vette a lazulás...

Tudom,hogy nagyon régen volt már rész,és ezért elnézést kérek!Vasárnap jöttem haza egy táborból,és elvették a telefonunkat,ezért nem tudtam szólni,de most már vagyok,és igyekszem sűrűn hozni a részeket!
Csók mindenkinek,szép estét! :*

(Szeretnélek megkérni titeket,hogy ha lehet,akkor mutassátok meg az ismerőseiteknek a blogomat,hogy többen olvassák! :) Nagyon-nagyon hálás lennék érte!Köszönöm <3)
ByTheWay-es jó éjszakát mindenkinek! <3

10.rész

Sziasztok!Remélem tetszett az előző rész,köszönöm annak aki olvassa,de arra kérek mindenkit,hogy írjon megjegyzést!Köszönöm annak aki ír,igazán jól esik,igyekszem nem csalódást okozni!
~Réka

Te már a mi barátunk vagy,és szerves része vagy az életünknek!-a hirtelen meghatottságtól majdnem elbőgtem magamat,de inkább csak szorosan megöleltem a fiúkat,és együtt indultunk ki a kórházból..

Megbeszéltük a fiúkkal,hogy amíg én Olival beszélek,addig ők elmennek egy kávézóba,és majd csörgöm,ha jöhetnek,vagy talán mi is csatlakozunk majd.Nagyon reméltem,hogy szőke barátom nem haragszik rám,és fog velem beszélni.Nem tudtam,hogy pontosan mi lehet a baja,mert nem is volt időnk beszélni.A fiúkkal kettéváltunk,én elindultam hazafelé.Útközben nagyon megnyugtatott a már hűvös levegő(ki kell nyitnom otthon az ablakokat),felfrissített.Nem volt olyan hosszú az út,de nekem rengeteg variáció lezajlott az agyamban,hogy mi is történhet majd.Beütöttem a helyes kódot,és felindultam az emeletre.Kopogtattam az ajtón,de senki sem nyitotta ki,ezért lenyomtam a kilincset.Nyitva volt az ajtó.Beléptem rajta,lehúztam a szandimat,és mivel senkit sem találtam a földszinten,elindultam felfelé.Oli szobája előtt megálltam,kettőt kopogtam,és miután nem érkezett válasz,benyitottam.A szőkeség az ágyán feküdt,háttal az ajtónak,és fülében fülhallgató volt,ezért nem vette észre,hogy bementem.Óvatosan odamentem az ágyához,majd hátulról átöleltem,kezemet átfogtam a derekán.Érintésemtől összerezzent,biztosan megijesztettem,de rájöhetett,hogy én vagyok,mert rögtön meg is nyugodott.Vett egy mély lélegzetet,kirántotta a füléből  a fülest és felém fordult.Felültem az ágyon,majd ő is ezt tette.Szemében borzalmasan nagy szomorúságot fedeztem fel,és a mindig vigyorgó Olivérből,most egy nagyon nagyon bánatos Olivér lett,ami még engem is elszomorított.
-Tudod,nagyon nagy felelőtlenség nyitott házban zenét hallgatni.Ki is rabolhattalak volna.-néztem rá komolyan.Szeme felcsillant,de nem nevetett fel,pedig egy normális helyzetben biztosan azt tette volna.Láttam,hogy nem válaszol,ezért folytattam.-Mi történt Olivér?Megbántottalak valamivel?-kérdeztem tőle.Hitetlenül megrázta a fejét,majd rám nézett.
-Te engem?Én hagytalak ott,amikor a legnagyobb szükséged lett volna egy barátra!Ott hagytalak,és inkább hívtam a fúkat,mert egyedül túl gyenge voltam!Akkor lett volna rám a legnagyobb szükséged,és én csak elmentem.és még te kérdezed,hogy megbántottál-e valamivel?Csodálkozom,hogy egyátalán idejöttél és még beszélsz velem!-hirtelen érintettek szavai.Nem gondoltam volna,hogy ő így látja a helyzetet.Én nem haragudtam rá.
-Miért mentél el?-megbánás tükröződött szemeiben.Nagyon bánta,hogy ott hagyott engem,ezt láttam rajta.
-Mert nem bírtam nézni ahogyan sírsz.Egy egoista vagyok!Csak azt néztem,hogy velem mi van.Nem tudtam azt nézni,hogy veled mi lehet,én csak gyenge voltam ahhoz,hogy elviseljem azt,hogy sírsz.-úgy mondta ki a szavakat,mintha halálos ítéletet kéne rá szabnom,akkora bűnt követett el.De ez nem így volt.
-Olivér!Nézzél rám!-szólítottam fel,mert eddig csak lopva pillantott rám,de nem igazán nézett a szemembe.-Nem hibáztatlak azért,mert elmentél.Hallod?Nem beszéltem veled,mert meg voltam ijedve.Aztán kiderült,hogy nem akkorák anya sérülései,mint ahogyan azt hitték.És tudom,hogy igazi barátom vagy,mert megrémített az téged,hogy sírni látsz.Fájt neked az,hogy szomorú vagyok,és ez nagyon jól esik nekem.És nem hagytál egyedül,mert odahívtad a fiúkat,akik öntöttek belém egy kis lelket,hogy aztán eljöjjek ide,és segítsek neked is újra jókedvűnek lenni!Sosem haragudtam rád,és nem is fogok!Meg sem fordult a fejemben!Hálás vagyok azért,mert addig ott voltál velem,és nem hagytál magamra.Köszönöm!-megkönnyebbülten nézett rám,nagyon meglepték szavaim.Nem is tudom,hogyan gondolhatta azt akár egy pillanatig is,hogy én haragszom rá!Én nem tudok rá haragudni!Felpattant az ágyról,felkapott engem is,majd felemelt,és hosszasan megölelt.
-Sajnálom!Mindennél jobban sajnálom!-nézett a szemembe.Kezeim közé fogtam az arcát,és belenéztem a szemeibe.
-Nem kell sajnálnod!Minden rendben van velük is,veled is!És nekem csak ez számít!-halkan suttogtam a szavakat,de ő tisztán értette őket.Még szorosabban ölelt magához,majd letett a földre.
-Hol vannak a fiúk?-kérdezte tőlem.
-Egy kávézóba mentek,amíg én eljöttem ide.Küldök egy üzit Szikinek,hogy jöhetnek.-néztem rá mosolyogva.-De én szerintem megyek.Most,hogy minden rendben van,szeretnék lezuhanyozni végre.-aprót bólintott,majd lekísért,én pedig elindultam a lakásom felé.Az ajtón belépve sarkig kinyitottam az ablakokat,felszaladtam az emeltre,levettem a ruhámat,egy törülközőt csavartam magam köré,és leszaladtam a fürdőszobába.Langyos vízzel lezuhanyoztam,megmostam a hajamat(az idegességtől ezerszer leizzadtam),majd kiléptem a fürdőből.Újból felmentem az emeltre,és felvettem egy rövidnadrágot és egy pántos felsőt,ami pizsamának szolgált.Éppen indultam volna le,hogy keresek valami ennivalót,amikor megszólalt a telefonom.Miri volt az.
-Szia Drága!-köszöntöttem kedvesen.
-Ó Istenem Nina!Hogy van anyukád?Most hallottam a hírt...minden rendben van?-olyan ijedt volt a hangja,hogy félő volt,hogy a végén még elájul.
-Nyugodj meg Miri!A sérülései nem voltak olyan súlyosak,mint ahogyan azt az első pillanatban gondolták.A keze eltört,a feje be van kötve,de felépül.Apa bent maradt vele,minden rendben lesz!
-Ohh hála égnek!Nagyon aggódtam!Hogy vagy drágám?-kérdezte,és hallottam a hangján,hogy kezdett megnyugodni.
-Már minden rendben!-mosolyogva beszéltem.Nagyon boldog voltam,mert tudom,hogy minden rendben lesz.És ez a legjobb érzés a világon!-És milyen az egyetem?Mesélj egy kicsit!
-Nagyon nagyon tetszik!Imádom!Mindenki nagyon kedves,a szobatársaimmal nagyon jóo kijövök...már csak te hiányzol nagyon! 
-Nekem is hiányzol Miri!Olyan nehéz,hogy nem vagy itt...
-Igen...kedvesek az itteni lányok,de azért nem te vagy.-Miri nevét kiabálták a háttérben,ezek után elköszönt.Már nagyon várom,hogy tudjunk skypolni,mert nagyon hiányzik!Fájdalmasan felkordult a gyomrom,ezért lesétáltam a konyhába és melegszendvicset csináltam.Főztem egy kis teát,és amíg hűlt a vacsim,addig leellenőriztem minden ablakot,hogy be van-e zàrva.Megettem az ennivalót,elmosogattam,megmostam a fogamat,majd a bögrémmel együtt felvánszorogtam a galériára.Bebújtam az ágyba,és nagyon úgy gondoltam,hogy fáradt vagyok,mégsem sikerült elaludnom.Forgolódtam,és kibámultam az ablakon,majd ittam egy kis teát,de semmi sem segített.A nagy szenvedésem közepette levertem az asztalon lévő álló órát,ami hangos csörömpöléssel ért földet,majd darabokra tört.Kelletlenül felálltam elkezdtem a kezemmel felszedegetni a szilánkokat.Egy kicsi darabka beleállt a kezembe,de szerencsére nem történt nagy baj.Az óra darabkaival indultam le,hogy kidobjam a kukába,de akkor kopogtattak.
-Egy pillanat!-kiabálltam el magamat,majd a kukához szaladtam.Az ajtóhoz igyekeztem,kitártam,es Olivér állt az ajtóban.
-Mit csinàlsz?Olyan hangosan zörögsz,hogy nem tudok aludni.-bár próbált komoly maradni,a szemén láttam,hogy csak viccel.
-Minden rendben,csak nem tudtam aludni,forgolódtam és levertem valamit.-hirtelen felnevetett,majd amikor meglátta,hogy vérzik egy kisit a kezem,elkomolyodott,belépett a házba és a csuklómnál megragadva elindult a fürdő felé.
-Nem is tudom,hogy miért vagy ennyire figyelmetlen!Nagyobb dolog is történhetett volna!Szerencséd,hogy ezzel még én is megbírkózom.Van egy szemöldök csipeszed?-szó nélkül felálltam,és a kezébe adtam a kis fémtárgyat.Pár üvegdarabka volt a kezemben,ezt gondosan kiszedegette,leöntötte alkohollal,majd sebtapaszt tett a tenyeremte.Nagyon figyelmes dolog volt tőle,és jól esett,hogy ennyire törődik velem! 
Ui.:Nagyon köszönöm a türelmet!Meghoztam a következő részt,és garantálom,hogy nem kell sokat várnotok az ezt követőre!Jò éjszakát!! ♥
~Réka

Sziasztok!Most az elejére tettem a szövegemet.Hála égnek már csak másfél hét a suli,így addig még bonyodalmak lesznek a részekkel(mármint nem lesz kiszámítható az érkezésük),de nyárra rendszerezem őket! :)Meghoztam a következő részt,remélem tetszeni fog,és nagyon remélem,hogy kapni fogok megjegyzéseket,mert nem nagyon látom,hogy aktív olvasóim lennének! :)
Aki rendszeresen olvassa,annak remélem tetszeni fog,és nem csalódik bennem! :)
Szép hétvégét mindenkinek! <3
~Réka

9.rész

A pulzusom az egekben volt,és csak egyetlen dologra tudtam gondolni!Hogy odaérjek időben...

A kórház felé menet,nem tudtam,hogy mire gondoljak.Végig dörömbölt a szívem,azt hittem,hogy kiugrik a helyéről.Nagyon megvoltam ijedve,csak egy pontot néztem végig.Szegény Olivér mellettem ugyanolyan idegesen ült,akárcsak én,és bár tudtam,hogy nagyon aggódik értem,nem tudtam megszólalni.Egyszer csak kitört belőlem minden,és sírni kezdtem.Megnyugtatóan magához húzott,és megpuszilta a homlokomat.Akár hányszor hozzámért,mindig elragadott a nyugodtság.Amikor néztük a horrorfilmet,akkor sem féltem már annyira,amikor magához húzott.Sajnos most nem voltam megnyugodva.Ugyanolyan ideges voltam,mint amikor letettem a telefont,és a taxiba ültem.Nem kérdezett tőlem semmit,pedig biztos voltam benne,hogy minden erejére szüksége van,hogy ne kezdjen el kérdéseket lövelni felém.Tudta,hogy nem válaszolnék.És ez most nem miatta volt,nem voltam rá mérges,csak ebben a helyzetben nem tudtam magamat rávenni,hogy bármit is mondjak.Végtelenségig tűnő idő után végre megérkeztünk a kórházhoz.Még meg sem állt az ajtó,én már kivágtam,és kiszálltam belőle,majd rohanni kezdtem.A portán eligazítottak,és szinte meg sem várva az utolsó szavakat,újra futásnak eredtem.Nem tudom,hogy minek nézhettek az emberek.Egy lány,aki kisírt fejjel,eszeveszetten rohan a folyosón.Abban a percben ez nem érdekelt,csak az lebegett a szemem előtt,hogy odaérjek.Pár perc után megláttam egy kórházi széken ücsörgő alakot.Rögtön tudtam,hogy ki ő,és biztosan megérezhette,hogy nézik,mert felém kapta a fejét.Apu felállt,láttam rajta,hogy ő is sírt,persze ettől én még jobban rákezdtem.Gyorsan felém lépett,és szorosan átölelt.

-Hol van?-szólaltam meg egy ideje először.Nedves arcomat csípte az igencsak hűvösnek tűnő levegő.Egy normális helyzetben biztosan érdekelt volna,ahogyan az is,hogy szemeim vöröses árnyalatban pompáztak,és folyt az orrom.de ez nem egy normális helyzet volt.Így nem érdekelt.Apu elmondta,hogy anyát jelen pillanatban vizsgálják.Elmesélt mindent,hogy mi hogyan történt.A sarkon hirtelen befordult egy fehér ruhába öltözött orvos,és biztos voltam benne,hogy felénk tart.

-Jó napot!-köszönt ránk.-István,ugye?Velem beszélt telefonon a feleségével kapcsolatban.-apám ránézett az orvsora,majd kezet fogott vele.
-Igen,én voltam az.De mondja kérem!Mi van Vele?-kérdezte apám.Ez az ijedt hangját még soha életemben nem hallottam.Az orvos mindent elmondott nekünk,bár én nem sokáig bírtam,rám tört a sírás.Nem akartam,hogy apa velem foglalkozzon,ezért miután kellő információt szereztem,sarkon fordultam,és elindultam.nem tudtam,hogy Olivér hol lehet,bár most nagy szüksége lenne rá.Mintha csak egy vágyam teljesülhetne felbukkant a folyosó végén.De nem volt egyedül.Itt volt mind a négy barátom,nem kis aggodalom volt az arcukon.A lábam lecövekelt,nem tudtam menni.Sziki amint megpillantott(nem lehettem egy szép látvány a sok sírástól),mintha csak megérezte volna,hogy szükségem van valakire,gyors léptekkel,szinte kocogva indult meg felém,és amint elért szorosan átölelt.Soha életemben nem öleltek még ilyen erősen át,de egyátalán nem bántam.Kellett valaki,aki sokkal erősebb nálam,és aki mellett csak egy picit is biztonságban tudatom magam.Én még sosem voltam ennyire megtört.Hosszas idő után elengedett,majd a többi fiú is megölelt,kivéve Olit,és kíváncsian néztek felém.Sziki átkarolt,majd egy sorszékhez mentünk,és leültetett,majd mellém ült.Mintha csak megakartak volna védeni,a többiek körém álltak.
-Mi történt Nina?-kérdezte elcsukló hangon Sziki.
-Én...ööm...nem tudom.-sírtam el magamat.Annyira de annyira törékenynek éreztem magamat.Sziki még szorosabban karolt át.-Oli megakarta nekem mutatni a várost.És akkor jött a telefon,hogy a szüleimnek balesete volt.Egy másik autó csapódott beléjük,anya felöli oldalról.Apu megúszta,de anyának valami baja van.Eszméletlen,jelenleg kivizsgálják.És én...én nem tudom,hogy mit kéne csinálnom.-szinte dadogva meséltem el a történteket,elég rekedtes hangon.

-Hol vannak?-kérdezte Sziki.
-Anyáék?Hát apa most beszél az orvossal.Egy ideig hallgattam,de aztán nem bírtam egyedül.
-Szerintem menjünk oda,rendben?-nézett rám Ya Ou bátorítóan,majd visszaindultunk apához.Az orvos már nem állt mellette.A fúk megálltak távolabb,én pedig odasétáltam apához.

-Láthatjuk?-kérdeztem tőle suttogva.
-Igen.A doktor azt mondja,hogy nagy esély van arra,hogy nem érte maradandó károsodás,de ezt nem lehet tudni.És,hogy most nagy fájdalmai,ezért nyugtatót kap.A keze eltört,és a feje is megsérült.-apa úgy beszélt,mintha ugyanolyan fájdalmai lennének mint most anyának...bár ez nem lehetetlen.-Menj be nyugodtan,én is megyek,csak egy kicsit összeszedem magamat.Itt leszek éjszaka,szóval nyugodtan hazamehetsz pihenni.-próbált meg rám mosolyogni apa.

-Nem!Én is itt szeretnék maradni!
-Tudom kicsim,de sokkal jobban örülnék neki,ha otthon tudnálak.Stabil az állapota,minden rendben lesz,én tudom.Tudom,hogy nem hagy itt minket!Nincsenek akkora sérülései,mit amekkorára az orvosok számítottak.Menj be hozzá,nem biztos,hogy fel fog ébredni,bár van rá esély.-Beléptem az ajtón.Olyan volt,mintha aludna.A keze be volt gipszelve,a feje pedig bekötözve,de ettől függetlenül nagyon békésnek tűnt.Az ágya mellé léptem,megpusziltam az arcát és megfogtam a kezét.
-Szia anyuci!Fel tudsz kelni?-simítottam meg az arcát.Tudtam,hogy lassan el kell múlnia a nyugtatónak,tehát ideje lenne felkelnie.Simogattam a kezét meg az arcát,és végre valahára megmozdult a szempillája.
-Anya!!Anya!!Ki tudod nyitni a szemed?Nina vagyok,látod?-Kétségbeesetten szólongattam,pedig már nem volt okom a rettegésre.
-Nina....hol vagyok?És hogy kerülsz ide?-nagyon kómás állapotban volt még szegénykém.
-Baleseted volt anya.Belétek szaladt egy autó.Nagyon csúnya volt a fejsérülésed,és ezért rögtön a Pesti kórházba hoztak,de ne aggódj,inkább csak felületi sebek voltak.

-És apád?Ő jól van?

-Persze...vele minden rendben van.mindjárt bejön.Nem akarja hagyni,hogy bent maradjak én is veletek.

-Nem is kell,Kincsem.Ha azt mondod,hogy minden rendben,akkor nincs rá szükség.Menjél haza,és pihend ki magadat!Ez parancs!-mosolygott rám.
-Rendben!Akkor elintézem,hogy megkapjátok ezt a szobát,és akkor ő is tud aludni a melletted lévő ágyon.
-Köszönöm Nina!De most már menj!Nem akarom,hogy egyedül mászkálj este!-nézett rám szigorúan.Adtam neki két puszit,majd kiléptem a kórteremből.Az orvos velem szemben jött,megmondtam neki,hogy had legyen az anya melletti ágy az apáé,számítsák őz is ,,betegnek",hogy had maradhasson anya mellett.Persze ezt megbeszéltük,majd apától is elbúcsúztam,aki már sokkal jobban nézett ki,és elindultam a haza.A folyosó végén azonban ott ültek a fiúk,kivéve Olivért,és amint megláttak rögtön felpattantak.

-Na?Hogy van?Minden rendben van?-kérdezett először Bence.
-Igen,remélhetőleg most már minden rendben lesz.Eltört a karja,és a feje be van kötve.Nem tudják pontosan,hogy a fejével minden rendben van-e,de nagyon úgy tűnik,hogy nincsen nagy baj.Már felébredt,és beszélni is tudtam vele.

-Hála égnek!Annyira aggódtunk!-nézett rám Ya Ou.
-Hol van Oli?-kérdeztem a fiúktól.
-Hát..nagyon megijedt attól,hogy sírni lát,ezért is hívott fel minket.Azt mondta,hogy kibírja,de amikor megjelentél kisírt szemekkel,akkor teljesen kétségbeesett és elindult valamerre.-mondta Sziki.
-Ó szegény!Tudom,hogy nagy kérés fiúk,és tudom,hogy rengeteget tettetek ma értem,és nem is tudom elégszer meghálálni!De őt percet kérhetek még tőletek?Biztos vagyok benne,hogy Oli otthon van,és szeretnék vele beszélgetni.Megtennétek,hogy addig magunkra hagytok minket?

-Nina!Kérned sem kell!Érted?Ha te rendbe tudod tenni Olit,akkor többet is kapsz mit öt perc.A mai délután pedig...örülünk,hogy itt lehettünk veled...nem annak örülünk,hogy balesete volt a szüleidnek,hanem annak,hogy mi lehetünk most melletted.Te már a mi barátunk vagy,és szerves része vagy az életünknek!-a hirtelen meghatottságtól majdnem elbőgtem magamat,de inkább csak szorosan megöleltem a fiúkat,és együtt indultunk ki a kórházból...

(hibákért bocsánat,a gépemmel valami hiba történ,nem enged javítani,igyekszem orvosolni!)

8.rész

A hajamat gyorsan kontyba gumiztam,majd leszaladtam a lépcsőn,és az ajtó felé igyekeztem...

Kitártam az ajtót,és boldogan vigyorogtam a szőkeség szemébe.

-Huhh milyen régen láttalak!Gyere beljebb.-invitáltam beljebb,amit ő el is fogadott és belépett.A pultra már kikészítettem egy kis pattogatott kukoricát,meg kólát,ami ilyenkor nem maradhat el.
-Nagyon szép lakásod van!-dicsérte meg az otthonomat Olivér.
-Köszönöm szépen!Imádom.Mindent imádok benne.Nézzél csak nyugodtan körül,a galérián fogunk filmezni,bár tévéhiányban csak a laptopomon vannak filmek,de biztosan találunk valamit.-mondtam,majd a lépcső felé mutattam,és el is indult arra.Gyorsan a mikróba dobtam a pattogatott kukoricát(hála égnek mikróm pont van),kihalásztam a hűtőből a kólát,és kivettem a szekrényből egy tábla milka csokit,majd mindent a kezembe fogva elindultam a lépcsőn felfelé ügyesen egyensúlyozva.
-Jajj,miért nem szóltál?-futott oda hozzám Olivér,és szinte mindent kivett a kezemből,majd letette őket az asztalra.Éppen válaszoltam volna,hogy ,,egyedül is ment volna,nem vagyok én olyan elesett(holott tudtam,hogy csak segíteni akar,ez csak olyan ,,csajos" büszkeség),hívásom érkezett skypon.
-Hopsz,bocsika!Egy pillanat és kinyomom.-indultam el a gép felé.
-Ne!Dehogy!Beszélj csak,nyugodtan,tudok én várni!-mosolygott rám Olivér.
-Rendben,de akkor gyere ide!Miranda az,vagyis ha jót akarsz,akkor hívd inkább Mirinek.-,,oktattam ki" Olit.
Mosolyogva bólintott egyet,majd rákattintottam a hívás fogadására,és pár pillanat múlva már barátnőm vigyorgó képe üdvözölt.
-Szép jó napot Cicavirág!-köszönt a kamrába(mindig így hívtuk egymást),de amikor meglátta Olivért akkor meglepődve kijavította magát.-Vagyis...szép napot Nina és Mosolygós Fiú!Miről maradtam le?-kíváncsiskodott rögtön.Nevetve kezdtem el magyarázkodni.

-Miri,ő itt a szomszédom,Olivér.Olivér,ő itt a...a...hát konkrétan a nővéremnek számító barátnőm,Miranda.
-Csak simán Miri.Örvendek Olivér!-javított ki a barátnőm és beleintett a kamerába.
-Én is Miri!-mosolygott Olivér.
-Figyelj,Drága!Este felhívlak telefonon,de most mennem kéne.Nem gond?-kérdeztem Miritől.
-Nem,dehogy!Érezzétek jól magatokat!Puszi.-intett,majd kinyomta.
-Nagyon kedves lánynak tűnik.-szólalt meg Oli.
-Igen,nagyon az.Nem voltam mindig jóban a szüleimmel.Volt egy lázadó időszakom,amikor nem beszéltünk.Akkor mindig mellettem volt,és konkrétan onnantól a nővéremként tekintek rá.-meséltem.
-Van egy bátyám.A szüleink nincsenek együtt,anya jelenleg külföldön van.Mindig szétszéledünk,de amikor csak tudunk skypolunk.Mindenben támogatnak,többek közt a zenélésben is.Szeretném,ha büszkék lehetnének rám!

-Már így is azok lehetnek.-mosolyogtam rá.Odakuporogtam a laptop elé,és filmet kezdtem keresgélni.
-Na?Mi legyen?-pillantottam fel rá.

-Nézzük már meg azt az új horrort!Na..itt vagyok,nem lesz gáz.És amúgy is világos van!
-Rendben.De ha durva,akkor nem nézem.-jelentettem ki.Felültük az ágyra,a laptopot úgy helyeztük el,hogy mind a ketten lássuk,majd Oli elindította a filmet.Az elején minden rendben ment,akár egy vígjáték is lehetett volna.A harmadánál beindultak az események.Egész jól bírtam,bár egy résznél nagyon megijedtem,és felsikítottam.
-Úristen!Jézusom!OMG!Olivér!Te mi a lópikulát nézetsz velem?-annyira megijedtem,hogy konkrétan azt sem tudtam,hogy mit csináljak.Úgy dübögött a szívem,hogy félő volt,hogy kiugrik a helyéről.
-Héé...ne remegj már úgy!Gyere már ide!-húzott magához közel Oli,és átkarolt.Hát,mit ne mondjak,sokkal jobb volt ezután.Olyan furcsán hangzik,de tényleg jobb úgy horrorfilmet nézni,hogy nem vagyok egyedül.Így sokkal megnyugtatóbb.Vége lett a filmnek,ami igazából tetszett,a történet nagyon jó volt,és tényleg horror volt.

-Nah?Városnézés?-kérdezte Olivér.
-Indulhatunk,csak gyorsan felveszek egy rövidnadrágot.Megvársz lent?-néztem rá,majd aprót bólintott,és leindult.A hajamat kiengedtem,és egy napszemüveget csúsztattam a fejemre.A cicanadrágot farmer rövidnadrágra cseréltem,majd a szekrény aljéból elővettem a fekete lábujjközös szandálomat,felvettem,és leszaladtam a lépcsőn.A telefont a zsebembe süllyesztettem,bezártam az ajtót és elindultunk.
-Merre induljunk?-nézett rám Oli.
-Ezt most tényleg tőlem kérdezed?Fogalmam sincs.-nevettem fel.

-Jó jó...akkor inkább úgy kérdezem,hogy mihez lenne kedved?A programra értem.-mosolygott rám.
-Hát szeretnék inni egy jegeskávét.Menjünk el egy cukrászdába,és együnk sütit.
-Jó városnézésnek nézünk elébe!-röhögött fel.
-Hát most mér'?Te kérdezted!-nevettem fel én is.
-Rendben.Akkor induljunk el arra.-mutatott a kezével a helyes irányba.Beszélgetve mentünk egymás mellett.Volt,hogy felnevettünk,vagy éppen teljesen komolyak voltunk.Útközben mutatott pár érdekességet,majd hirtelen megcsörrent a telefonom.Ismeretlen szám.
-Igen,tessék?-vettem fel a telefont.
-Jó napot!Vajda Ninával szeretnék beszélni!-szólt bele egy férfi.
-Én vagyok az,miben segíthetek?
-Rossz hírt kell közölnöm Önnel...-a férfi csak mondta,és mondta,én pedig nem tudtam hinni a fülemnek.Nagyon megijedtem,többször vissza is kérdeztem,majd mikor mindenről tájékoztatott,letette a telefont.Megjelent az első könnycseppem,amit újabbak követtek.
-Nina!Szólalj már meg!Mi történ?-nézett rám idegesen Olivér.
-Olivér...el tudnál vinni a kórházba?Kérlek!-néztem rá.
-Persze,de mi történt?-nézett rám ijedten,de közben le is intett egy taxit,és szó nélkül beszálltam.A pulzusom az egekben volt,és csak egyetlen dologra tudtam gondolni!Hogy odaérjek időben...

Sziasztok!Hát itt is van a 8.rész!Megjegyzéseket kérek szépen,remélem tetszeni fog!Szép estét mindenkinek! <3

~Réka

7.rész

-Hát...most,hogy mondod...-néztem rá,és szinte egyszerre kordult föl a gyomrunk.Mindketten felnevettünk,feltápászkodtunk és kiléptünk az ajtón...Hát akkor irány kajálni..

Leszaladtunk a lépcsőn,és a konyha felé vettük az irányt.Senki sem volt itthon,vagy ha igen,akkor a szobájában.Olivér kihalászott a hűtőből tojást,hagymát,és tojásrántottát csinált belőle.Miközben csinálta egyikünk sem szólalt meg,bár nem bírtuk sokáig,mert nem sokkal később megtörte a csendet.
-Mesélj magadról!-elég érdekesen nézhettem rá.Nem tudtam,hogy miért akarja,hogy meséljek neki.-Ajj ne nézz már így!Csak mesélj magadról egy kicsit!-nógatott.Hát akkor jó.

-Debrecenben születtem 1995-ben.5 éves voltam,amikor elköltöztünk Nyíregyházára.Sokat költöztünk,volt amikor egy időre eltávolodtunk onnan.Akkor voltam Sziki szomszédja.Bár ez csak pár év lehetett,utána visszaköltöztünk.Befejeztem a sulit ebben az évben,aminek rendkívül örülök.Ja,és,hogy önállósodjak,ideköltöztem.Ezen kívül nincsen testvérem,a szüleim jelenleg is Nyíregyen élnek.Volt egy kutyám,de sajnos két évvel ezelőtt elpusztult.Nagyon megsirattam,igazán szerettem.Azt hiszem,röviden ennyi.Most te jössz!-néztem rá,majd elvettem egy paprikát a pultról és rágcsálni kezdtem.
-Nem tudom,hogy mit mondhatnék.Inkább arról beszélek,hogy mit szeretek.Imádok énekelni,és hangszeren játszani.Szakácsként dolgoztam Németországban és Londonban is,de nemrég hazaköltöztem.Szeretnék elismert zenész lenni.Meg szeretném mutatni az embereknek,hogy bárki viheti sokra az életben.És talán így a családomnak is tudnék segíteni.Amikor kicsi voltam,akkor nagyon szegények voltunk.De nem bánom,hogy olyan volt a gyermekkorom.Az anyukám szeretetét így is mindig éreztem,és ezáltal lettem az,aki most vagyok.Ja és imádok enni meg hülyéskedni.Persze tudok komoly is lenni,ha a helyzet úgy kívánta.-teljesen őszintén beszélt és nagyon elgondolkodtatott.Az,hogy gyermekkorában nem volt lehetősége arra,hogy megkapjon mindent,egyátalán nem tántorította el a boldogságtól.Sőt!Életemben nem láttam még ilyen boldog,vidám embert mint ő!
-Olivér hívja Ninát!Nina jelentkezz...ismétlem,jelentkezz!-Hoppácska!Kicsit elbambultam!
-Ohh ne haragudj!Figyelek!-mosolyogtam rá.
-Semmi probléma.Kész a reggeli.-tolt elém egy tányér tojást.Elkezdtem habzsolni,mert már eléggé éhes voltam,és egyszerűen mennyei volt!Nem tudtam betelni vele.Miután mindet megettem,elégedetten dőltem hátra a székben.
-Hát igazán köszönöm!Nagyon fincsi volt.-mosolyogtam rá,és igyekeztem úgy megköszönni,hogy ne keljen mozognom.Alig bírtam megmoccani,annyira tele voltam.Mivel már tegnap óta itt voltam,ezért haza akartam szaladni,hogy átöltözzek.Nem igazán akartam egyedül lenni,és ugye élveztem a szőke barátom társaságát is,szóval úgy döntöttem,hogy meghívom.
-Hé Olivér...-néztem rá-...nem akarsz lejönni velem?Jó lenne már átöltözni,de nem nagyon szeretnék egyedül lenni,és amúgy sem láttad még a lakásomat.
-De!Szívesen megyek.Ööömmm...figyelj.Te most lemész,átöltözöl,én itt rendet rakok,átöltözöm,és 20 perc múlva találkozunk az ajtó előtt.És ha egy kicsit lejjebb megy a nap,akkor elviszlek egy kis városnézésre,addig meg nézünk egy kis filmet,a változatosság kedvéért...-mondta,én pedig felnevettem,és a tegnapi ruhámba gyorsan belebújva,már szaladtam is lefelé.Nagyon szeretek filmezni,és az még jobb,ha nem egyedül teszem.Élvezem Olivér társaságát,és így legalább együtt tudjuk kritizálni a filmeket.Nagyjából egyezik az ízlésünk.
Leszaladtam,sarkig kinyitottam az ablakokat.Gyorsan elmosogattam,eltörölgettem,és a helyére pakoltam a tiszta edényeket,poharakat.Gyorsan leengedtem a hajamat,és beálltam a zuhany alá.Általában ott szoktam gondolkodni,az mindig segít.Hirtelen beugrott az álmom.Nem mindig,sőt,szinte sosem tudom őket megfejteni.Nem tudom,hogy miért van.ó,vagy,hogy mi váltja ki őket.Semmit sem tudok róluk.A titokzatos idegen arcát még sosem láttam,és a közeljövőben szerintem nem is fogom.Eszméletlenül tud foglalkoztatni ez a dolog.Eleve utálom,ha valamit nem tudok,szeretem ha mindenbe be vagyok avatva.De sajnos az álmok nem ilyenek.Megmostam a hajamat,majd kiszálltam a zuhanyfülkéből.Szárazra töröltem a testemet,a hajamat pedig amennyire csak tudtam megtöröltem,és egy hajgumit húztam a csuklómra.Felszaladtam a galériára,gyorsan felvettem egy szürke cicanacit és egy feszülős fekete pólót,majd hallottam is a csengőt.A hajamat gyorsan kontyba gumiztam,majd leszaladtam a lépcsőn,és az ajtó felé igyekeztem...

Sziasztok!

Megérkezett a kövi rész,bár rövidebb lett,mint az eddigiek.Ez azért van,mert ma egy kicsit stresszesebb napom volt,bár ez nem mentség,és nem is ide tartozik.A lényeg,hogy mindenképpen új részt akartam hozni,ami itt is van.Holnap nálunk gyereknapozás van,és ha minden rendben megy,akkor 2 BTW koncertre is eljutok(ha nem,akkor csak egyre),szóval nem tudom,hogy lesz-e rész!Mindenkinek nagyon szép estét kívánok(ne felejtsetek el komit írni)!! :)
~Réka