Sziasztok!Most az elejére tettem a szövegemet.Hála égnek már csak másfél hét a suli,így addig még bonyodalmak lesznek a részekkel(mármint nem lesz kiszámítható az érkezésük),de nyárra rendszerezem őket! :)Meghoztam a következő részt,remélem tetszeni fog,és nagyon remélem,hogy kapni fogok megjegyzéseket,mert nem nagyon látom,hogy aktív olvasóim lennének! :)
Aki rendszeresen olvassa,annak remélem tetszeni fog,és nem csalódik bennem! :)
Szép hétvégét mindenkinek! <3
~Réka

9.rész

A pulzusom az egekben volt,és csak egyetlen dologra tudtam gondolni!Hogy odaérjek időben...

A kórház felé menet,nem tudtam,hogy mire gondoljak.Végig dörömbölt a szívem,azt hittem,hogy kiugrik a helyéről.Nagyon megvoltam ijedve,csak egy pontot néztem végig.Szegény Olivér mellettem ugyanolyan idegesen ült,akárcsak én,és bár tudtam,hogy nagyon aggódik értem,nem tudtam megszólalni.Egyszer csak kitört belőlem minden,és sírni kezdtem.Megnyugtatóan magához húzott,és megpuszilta a homlokomat.Akár hányszor hozzámért,mindig elragadott a nyugodtság.Amikor néztük a horrorfilmet,akkor sem féltem már annyira,amikor magához húzott.Sajnos most nem voltam megnyugodva.Ugyanolyan ideges voltam,mint amikor letettem a telefont,és a taxiba ültem.Nem kérdezett tőlem semmit,pedig biztos voltam benne,hogy minden erejére szüksége van,hogy ne kezdjen el kérdéseket lövelni felém.Tudta,hogy nem válaszolnék.És ez most nem miatta volt,nem voltam rá mérges,csak ebben a helyzetben nem tudtam magamat rávenni,hogy bármit is mondjak.Végtelenségig tűnő idő után végre megérkeztünk a kórházhoz.Még meg sem állt az ajtó,én már kivágtam,és kiszálltam belőle,majd rohanni kezdtem.A portán eligazítottak,és szinte meg sem várva az utolsó szavakat,újra futásnak eredtem.Nem tudom,hogy minek nézhettek az emberek.Egy lány,aki kisírt fejjel,eszeveszetten rohan a folyosón.Abban a percben ez nem érdekelt,csak az lebegett a szemem előtt,hogy odaérjek.Pár perc után megláttam egy kórházi széken ücsörgő alakot.Rögtön tudtam,hogy ki ő,és biztosan megérezhette,hogy nézik,mert felém kapta a fejét.Apu felállt,láttam rajta,hogy ő is sírt,persze ettől én még jobban rákezdtem.Gyorsan felém lépett,és szorosan átölelt.

-Hol van?-szólaltam meg egy ideje először.Nedves arcomat csípte az igencsak hűvösnek tűnő levegő.Egy normális helyzetben biztosan érdekelt volna,ahogyan az is,hogy szemeim vöröses árnyalatban pompáztak,és folyt az orrom.de ez nem egy normális helyzet volt.Így nem érdekelt.Apu elmondta,hogy anyát jelen pillanatban vizsgálják.Elmesélt mindent,hogy mi hogyan történt.A sarkon hirtelen befordult egy fehér ruhába öltözött orvos,és biztos voltam benne,hogy felénk tart.

-Jó napot!-köszönt ránk.-István,ugye?Velem beszélt telefonon a feleségével kapcsolatban.-apám ránézett az orvsora,majd kezet fogott vele.
-Igen,én voltam az.De mondja kérem!Mi van Vele?-kérdezte apám.Ez az ijedt hangját még soha életemben nem hallottam.Az orvos mindent elmondott nekünk,bár én nem sokáig bírtam,rám tört a sírás.Nem akartam,hogy apa velem foglalkozzon,ezért miután kellő információt szereztem,sarkon fordultam,és elindultam.nem tudtam,hogy Olivér hol lehet,bár most nagy szüksége lenne rá.Mintha csak egy vágyam teljesülhetne felbukkant a folyosó végén.De nem volt egyedül.Itt volt mind a négy barátom,nem kis aggodalom volt az arcukon.A lábam lecövekelt,nem tudtam menni.Sziki amint megpillantott(nem lehettem egy szép látvány a sok sírástól),mintha csak megérezte volna,hogy szükségem van valakire,gyors léptekkel,szinte kocogva indult meg felém,és amint elért szorosan átölelt.Soha életemben nem öleltek még ilyen erősen át,de egyátalán nem bántam.Kellett valaki,aki sokkal erősebb nálam,és aki mellett csak egy picit is biztonságban tudatom magam.Én még sosem voltam ennyire megtört.Hosszas idő után elengedett,majd a többi fiú is megölelt,kivéve Olit,és kíváncsian néztek felém.Sziki átkarolt,majd egy sorszékhez mentünk,és leültetett,majd mellém ült.Mintha csak megakartak volna védeni,a többiek körém álltak.
-Mi történt Nina?-kérdezte elcsukló hangon Sziki.
-Én...ööm...nem tudom.-sírtam el magamat.Annyira de annyira törékenynek éreztem magamat.Sziki még szorosabban karolt át.-Oli megakarta nekem mutatni a várost.És akkor jött a telefon,hogy a szüleimnek balesete volt.Egy másik autó csapódott beléjük,anya felöli oldalról.Apu megúszta,de anyának valami baja van.Eszméletlen,jelenleg kivizsgálják.És én...én nem tudom,hogy mit kéne csinálnom.-szinte dadogva meséltem el a történteket,elég rekedtes hangon.

-Hol vannak?-kérdezte Sziki.
-Anyáék?Hát apa most beszél az orvossal.Egy ideig hallgattam,de aztán nem bírtam egyedül.
-Szerintem menjünk oda,rendben?-nézett rám Ya Ou bátorítóan,majd visszaindultunk apához.Az orvos már nem állt mellette.A fúk megálltak távolabb,én pedig odasétáltam apához.

-Láthatjuk?-kérdeztem tőle suttogva.
-Igen.A doktor azt mondja,hogy nagy esély van arra,hogy nem érte maradandó károsodás,de ezt nem lehet tudni.És,hogy most nagy fájdalmai,ezért nyugtatót kap.A keze eltört,és a feje is megsérült.-apa úgy beszélt,mintha ugyanolyan fájdalmai lennének mint most anyának...bár ez nem lehetetlen.-Menj be nyugodtan,én is megyek,csak egy kicsit összeszedem magamat.Itt leszek éjszaka,szóval nyugodtan hazamehetsz pihenni.-próbált meg rám mosolyogni apa.

-Nem!Én is itt szeretnék maradni!
-Tudom kicsim,de sokkal jobban örülnék neki,ha otthon tudnálak.Stabil az állapota,minden rendben lesz,én tudom.Tudom,hogy nem hagy itt minket!Nincsenek akkora sérülései,mit amekkorára az orvosok számítottak.Menj be hozzá,nem biztos,hogy fel fog ébredni,bár van rá esély.-Beléptem az ajtón.Olyan volt,mintha aludna.A keze be volt gipszelve,a feje pedig bekötözve,de ettől függetlenül nagyon békésnek tűnt.Az ágya mellé léptem,megpusziltam az arcát és megfogtam a kezét.
-Szia anyuci!Fel tudsz kelni?-simítottam meg az arcát.Tudtam,hogy lassan el kell múlnia a nyugtatónak,tehát ideje lenne felkelnie.Simogattam a kezét meg az arcát,és végre valahára megmozdult a szempillája.
-Anya!!Anya!!Ki tudod nyitni a szemed?Nina vagyok,látod?-Kétségbeesetten szólongattam,pedig már nem volt okom a rettegésre.
-Nina....hol vagyok?És hogy kerülsz ide?-nagyon kómás állapotban volt még szegénykém.
-Baleseted volt anya.Belétek szaladt egy autó.Nagyon csúnya volt a fejsérülésed,és ezért rögtön a Pesti kórházba hoztak,de ne aggódj,inkább csak felületi sebek voltak.

-És apád?Ő jól van?

-Persze...vele minden rendben van.mindjárt bejön.Nem akarja hagyni,hogy bent maradjak én is veletek.

-Nem is kell,Kincsem.Ha azt mondod,hogy minden rendben,akkor nincs rá szükség.Menjél haza,és pihend ki magadat!Ez parancs!-mosolygott rám.
-Rendben!Akkor elintézem,hogy megkapjátok ezt a szobát,és akkor ő is tud aludni a melletted lévő ágyon.
-Köszönöm Nina!De most már menj!Nem akarom,hogy egyedül mászkálj este!-nézett rám szigorúan.Adtam neki két puszit,majd kiléptem a kórteremből.Az orvos velem szemben jött,megmondtam neki,hogy had legyen az anya melletti ágy az apáé,számítsák őz is ,,betegnek",hogy had maradhasson anya mellett.Persze ezt megbeszéltük,majd apától is elbúcsúztam,aki már sokkal jobban nézett ki,és elindultam a haza.A folyosó végén azonban ott ültek a fiúk,kivéve Olivért,és amint megláttak rögtön felpattantak.

-Na?Hogy van?Minden rendben van?-kérdezett először Bence.
-Igen,remélhetőleg most már minden rendben lesz.Eltört a karja,és a feje be van kötve.Nem tudják pontosan,hogy a fejével minden rendben van-e,de nagyon úgy tűnik,hogy nincsen nagy baj.Már felébredt,és beszélni is tudtam vele.

-Hála égnek!Annyira aggódtunk!-nézett rám Ya Ou.
-Hol van Oli?-kérdeztem a fiúktól.
-Hát..nagyon megijedt attól,hogy sírni lát,ezért is hívott fel minket.Azt mondta,hogy kibírja,de amikor megjelentél kisírt szemekkel,akkor teljesen kétségbeesett és elindult valamerre.-mondta Sziki.
-Ó szegény!Tudom,hogy nagy kérés fiúk,és tudom,hogy rengeteget tettetek ma értem,és nem is tudom elégszer meghálálni!De őt percet kérhetek még tőletek?Biztos vagyok benne,hogy Oli otthon van,és szeretnék vele beszélgetni.Megtennétek,hogy addig magunkra hagytok minket?

-Nina!Kérned sem kell!Érted?Ha te rendbe tudod tenni Olit,akkor többet is kapsz mit öt perc.A mai délután pedig...örülünk,hogy itt lehettünk veled...nem annak örülünk,hogy balesete volt a szüleidnek,hanem annak,hogy mi lehetünk most melletted.Te már a mi barátunk vagy,és szerves része vagy az életünknek!-a hirtelen meghatottságtól majdnem elbőgtem magamat,de inkább csak szorosan megöleltem a fiúkat,és együtt indultunk ki a kórházból...

(hibákért bocsánat,a gépemmel valami hiba történ,nem enged javítani,igyekszem orvosolni!)

8.rész

A hajamat gyorsan kontyba gumiztam,majd leszaladtam a lépcsőn,és az ajtó felé igyekeztem...

Kitártam az ajtót,és boldogan vigyorogtam a szőkeség szemébe.

-Huhh milyen régen láttalak!Gyere beljebb.-invitáltam beljebb,amit ő el is fogadott és belépett.A pultra már kikészítettem egy kis pattogatott kukoricát,meg kólát,ami ilyenkor nem maradhat el.
-Nagyon szép lakásod van!-dicsérte meg az otthonomat Olivér.
-Köszönöm szépen!Imádom.Mindent imádok benne.Nézzél csak nyugodtan körül,a galérián fogunk filmezni,bár tévéhiányban csak a laptopomon vannak filmek,de biztosan találunk valamit.-mondtam,majd a lépcső felé mutattam,és el is indult arra.Gyorsan a mikróba dobtam a pattogatott kukoricát(hála égnek mikróm pont van),kihalásztam a hűtőből a kólát,és kivettem a szekrényből egy tábla milka csokit,majd mindent a kezembe fogva elindultam a lépcsőn felfelé ügyesen egyensúlyozva.
-Jajj,miért nem szóltál?-futott oda hozzám Olivér,és szinte mindent kivett a kezemből,majd letette őket az asztalra.Éppen válaszoltam volna,hogy ,,egyedül is ment volna,nem vagyok én olyan elesett(holott tudtam,hogy csak segíteni akar,ez csak olyan ,,csajos" büszkeség),hívásom érkezett skypon.
-Hopsz,bocsika!Egy pillanat és kinyomom.-indultam el a gép felé.
-Ne!Dehogy!Beszélj csak,nyugodtan,tudok én várni!-mosolygott rám Olivér.
-Rendben,de akkor gyere ide!Miranda az,vagyis ha jót akarsz,akkor hívd inkább Mirinek.-,,oktattam ki" Olit.
Mosolyogva bólintott egyet,majd rákattintottam a hívás fogadására,és pár pillanat múlva már barátnőm vigyorgó képe üdvözölt.
-Szép jó napot Cicavirág!-köszönt a kamrába(mindig így hívtuk egymást),de amikor meglátta Olivért akkor meglepődve kijavította magát.-Vagyis...szép napot Nina és Mosolygós Fiú!Miről maradtam le?-kíváncsiskodott rögtön.Nevetve kezdtem el magyarázkodni.

-Miri,ő itt a szomszédom,Olivér.Olivér,ő itt a...a...hát konkrétan a nővéremnek számító barátnőm,Miranda.
-Csak simán Miri.Örvendek Olivér!-javított ki a barátnőm és beleintett a kamerába.
-Én is Miri!-mosolygott Olivér.
-Figyelj,Drága!Este felhívlak telefonon,de most mennem kéne.Nem gond?-kérdeztem Miritől.
-Nem,dehogy!Érezzétek jól magatokat!Puszi.-intett,majd kinyomta.
-Nagyon kedves lánynak tűnik.-szólalt meg Oli.
-Igen,nagyon az.Nem voltam mindig jóban a szüleimmel.Volt egy lázadó időszakom,amikor nem beszéltünk.Akkor mindig mellettem volt,és konkrétan onnantól a nővéremként tekintek rá.-meséltem.
-Van egy bátyám.A szüleink nincsenek együtt,anya jelenleg külföldön van.Mindig szétszéledünk,de amikor csak tudunk skypolunk.Mindenben támogatnak,többek közt a zenélésben is.Szeretném,ha büszkék lehetnének rám!

-Már így is azok lehetnek.-mosolyogtam rá.Odakuporogtam a laptop elé,és filmet kezdtem keresgélni.
-Na?Mi legyen?-pillantottam fel rá.

-Nézzük már meg azt az új horrort!Na..itt vagyok,nem lesz gáz.És amúgy is világos van!
-Rendben.De ha durva,akkor nem nézem.-jelentettem ki.Felültük az ágyra,a laptopot úgy helyeztük el,hogy mind a ketten lássuk,majd Oli elindította a filmet.Az elején minden rendben ment,akár egy vígjáték is lehetett volna.A harmadánál beindultak az események.Egész jól bírtam,bár egy résznél nagyon megijedtem,és felsikítottam.
-Úristen!Jézusom!OMG!Olivér!Te mi a lópikulát nézetsz velem?-annyira megijedtem,hogy konkrétan azt sem tudtam,hogy mit csináljak.Úgy dübögött a szívem,hogy félő volt,hogy kiugrik a helyéről.
-Héé...ne remegj már úgy!Gyere már ide!-húzott magához közel Oli,és átkarolt.Hát,mit ne mondjak,sokkal jobb volt ezután.Olyan furcsán hangzik,de tényleg jobb úgy horrorfilmet nézni,hogy nem vagyok egyedül.Így sokkal megnyugtatóbb.Vége lett a filmnek,ami igazából tetszett,a történet nagyon jó volt,és tényleg horror volt.

-Nah?Városnézés?-kérdezte Olivér.
-Indulhatunk,csak gyorsan felveszek egy rövidnadrágot.Megvársz lent?-néztem rá,majd aprót bólintott,és leindult.A hajamat kiengedtem,és egy napszemüveget csúsztattam a fejemre.A cicanadrágot farmer rövidnadrágra cseréltem,majd a szekrény aljéból elővettem a fekete lábujjközös szandálomat,felvettem,és leszaladtam a lépcsőn.A telefont a zsebembe süllyesztettem,bezártam az ajtót és elindultunk.
-Merre induljunk?-nézett rám Oli.
-Ezt most tényleg tőlem kérdezed?Fogalmam sincs.-nevettem fel.

-Jó jó...akkor inkább úgy kérdezem,hogy mihez lenne kedved?A programra értem.-mosolygott rám.
-Hát szeretnék inni egy jegeskávét.Menjünk el egy cukrászdába,és együnk sütit.
-Jó városnézésnek nézünk elébe!-röhögött fel.
-Hát most mér'?Te kérdezted!-nevettem fel én is.
-Rendben.Akkor induljunk el arra.-mutatott a kezével a helyes irányba.Beszélgetve mentünk egymás mellett.Volt,hogy felnevettünk,vagy éppen teljesen komolyak voltunk.Útközben mutatott pár érdekességet,majd hirtelen megcsörrent a telefonom.Ismeretlen szám.
-Igen,tessék?-vettem fel a telefont.
-Jó napot!Vajda Ninával szeretnék beszélni!-szólt bele egy férfi.
-Én vagyok az,miben segíthetek?
-Rossz hírt kell közölnöm Önnel...-a férfi csak mondta,és mondta,én pedig nem tudtam hinni a fülemnek.Nagyon megijedtem,többször vissza is kérdeztem,majd mikor mindenről tájékoztatott,letette a telefont.Megjelent az első könnycseppem,amit újabbak követtek.
-Nina!Szólalj már meg!Mi történ?-nézett rám idegesen Olivér.
-Olivér...el tudnál vinni a kórházba?Kérlek!-néztem rá.
-Persze,de mi történt?-nézett rám ijedten,de közben le is intett egy taxit,és szó nélkül beszálltam.A pulzusom az egekben volt,és csak egyetlen dologra tudtam gondolni!Hogy odaérjek időben...

Sziasztok!Hát itt is van a 8.rész!Megjegyzéseket kérek szépen,remélem tetszeni fog!Szép estét mindenkinek! <3

~Réka

7.rész

-Hát...most,hogy mondod...-néztem rá,és szinte egyszerre kordult föl a gyomrunk.Mindketten felnevettünk,feltápászkodtunk és kiléptünk az ajtón...Hát akkor irány kajálni..

Leszaladtunk a lépcsőn,és a konyha felé vettük az irányt.Senki sem volt itthon,vagy ha igen,akkor a szobájában.Olivér kihalászott a hűtőből tojást,hagymát,és tojásrántottát csinált belőle.Miközben csinálta egyikünk sem szólalt meg,bár nem bírtuk sokáig,mert nem sokkal később megtörte a csendet.
-Mesélj magadról!-elég érdekesen nézhettem rá.Nem tudtam,hogy miért akarja,hogy meséljek neki.-Ajj ne nézz már így!Csak mesélj magadról egy kicsit!-nógatott.Hát akkor jó.

-Debrecenben születtem 1995-ben.5 éves voltam,amikor elköltöztünk Nyíregyházára.Sokat költöztünk,volt amikor egy időre eltávolodtunk onnan.Akkor voltam Sziki szomszédja.Bár ez csak pár év lehetett,utána visszaköltöztünk.Befejeztem a sulit ebben az évben,aminek rendkívül örülök.Ja,és,hogy önállósodjak,ideköltöztem.Ezen kívül nincsen testvérem,a szüleim jelenleg is Nyíregyen élnek.Volt egy kutyám,de sajnos két évvel ezelőtt elpusztult.Nagyon megsirattam,igazán szerettem.Azt hiszem,röviden ennyi.Most te jössz!-néztem rá,majd elvettem egy paprikát a pultról és rágcsálni kezdtem.
-Nem tudom,hogy mit mondhatnék.Inkább arról beszélek,hogy mit szeretek.Imádok énekelni,és hangszeren játszani.Szakácsként dolgoztam Németországban és Londonban is,de nemrég hazaköltöztem.Szeretnék elismert zenész lenni.Meg szeretném mutatni az embereknek,hogy bárki viheti sokra az életben.És talán így a családomnak is tudnék segíteni.Amikor kicsi voltam,akkor nagyon szegények voltunk.De nem bánom,hogy olyan volt a gyermekkorom.Az anyukám szeretetét így is mindig éreztem,és ezáltal lettem az,aki most vagyok.Ja és imádok enni meg hülyéskedni.Persze tudok komoly is lenni,ha a helyzet úgy kívánta.-teljesen őszintén beszélt és nagyon elgondolkodtatott.Az,hogy gyermekkorában nem volt lehetősége arra,hogy megkapjon mindent,egyátalán nem tántorította el a boldogságtól.Sőt!Életemben nem láttam még ilyen boldog,vidám embert mint ő!
-Olivér hívja Ninát!Nina jelentkezz...ismétlem,jelentkezz!-Hoppácska!Kicsit elbambultam!
-Ohh ne haragudj!Figyelek!-mosolyogtam rá.
-Semmi probléma.Kész a reggeli.-tolt elém egy tányér tojást.Elkezdtem habzsolni,mert már eléggé éhes voltam,és egyszerűen mennyei volt!Nem tudtam betelni vele.Miután mindet megettem,elégedetten dőltem hátra a székben.
-Hát igazán köszönöm!Nagyon fincsi volt.-mosolyogtam rá,és igyekeztem úgy megköszönni,hogy ne keljen mozognom.Alig bírtam megmoccani,annyira tele voltam.Mivel már tegnap óta itt voltam,ezért haza akartam szaladni,hogy átöltözzek.Nem igazán akartam egyedül lenni,és ugye élveztem a szőke barátom társaságát is,szóval úgy döntöttem,hogy meghívom.
-Hé Olivér...-néztem rá-...nem akarsz lejönni velem?Jó lenne már átöltözni,de nem nagyon szeretnék egyedül lenni,és amúgy sem láttad még a lakásomat.
-De!Szívesen megyek.Ööömmm...figyelj.Te most lemész,átöltözöl,én itt rendet rakok,átöltözöm,és 20 perc múlva találkozunk az ajtó előtt.És ha egy kicsit lejjebb megy a nap,akkor elviszlek egy kis városnézésre,addig meg nézünk egy kis filmet,a változatosság kedvéért...-mondta,én pedig felnevettem,és a tegnapi ruhámba gyorsan belebújva,már szaladtam is lefelé.Nagyon szeretek filmezni,és az még jobb,ha nem egyedül teszem.Élvezem Olivér társaságát,és így legalább együtt tudjuk kritizálni a filmeket.Nagyjából egyezik az ízlésünk.
Leszaladtam,sarkig kinyitottam az ablakokat.Gyorsan elmosogattam,eltörölgettem,és a helyére pakoltam a tiszta edényeket,poharakat.Gyorsan leengedtem a hajamat,és beálltam a zuhany alá.Általában ott szoktam gondolkodni,az mindig segít.Hirtelen beugrott az álmom.Nem mindig,sőt,szinte sosem tudom őket megfejteni.Nem tudom,hogy miért van.ó,vagy,hogy mi váltja ki őket.Semmit sem tudok róluk.A titokzatos idegen arcát még sosem láttam,és a közeljövőben szerintem nem is fogom.Eszméletlenül tud foglalkoztatni ez a dolog.Eleve utálom,ha valamit nem tudok,szeretem ha mindenbe be vagyok avatva.De sajnos az álmok nem ilyenek.Megmostam a hajamat,majd kiszálltam a zuhanyfülkéből.Szárazra töröltem a testemet,a hajamat pedig amennyire csak tudtam megtöröltem,és egy hajgumit húztam a csuklómra.Felszaladtam a galériára,gyorsan felvettem egy szürke cicanacit és egy feszülős fekete pólót,majd hallottam is a csengőt.A hajamat gyorsan kontyba gumiztam,majd leszaladtam a lépcsőn,és az ajtó felé igyekeztem...

Sziasztok!

Megérkezett a kövi rész,bár rövidebb lett,mint az eddigiek.Ez azért van,mert ma egy kicsit stresszesebb napom volt,bár ez nem mentség,és nem is ide tartozik.A lényeg,hogy mindenképpen új részt akartam hozni,ami itt is van.Holnap nálunk gyereknapozás van,és ha minden rendben megy,akkor 2 BTW koncertre is eljutok(ha nem,akkor csak egyre),szóval nem tudom,hogy lesz-e rész!Mindenkinek nagyon szép estét kívánok(ne felejtsetek el komit írni)!! :)
~Réka

6.rész

.A kanapé mellett egy kis fotelen ült Sziki,Bence a kanapé előtt törökülésben,Ya Ou pedig levágta magát Olivér mellé.És elindult a film..

Nem tudtam,hogy mit fogunk nézni.Én éppen azzal voltam elfoglalva,hogy átvegyem a ruhámat és szemügyre vegyem Olivér szobáját,nem pedig azzal,hogy megtudjam,hogy mégis mit nézünk.Elindult a film,és már az első pár percből kiderült,hogy mit fogunk nézni.A szokásos hátborzongató zene megjelent az első másodpercben.Horror film!Nem volt igazán bajom ezekkel a filmekkel Az Árva-t megnéztem és az kifejezetten jó volt.De a brutáldurva horrorokat azért nem bírtam.Inkább vígjátékot vagy romantikus filmeket szoktam nézni.Legtöbbször egyedül.De mivel most volt társaságom,egy szó nélkül tűrtem amit betettek,bár nem tudom,hogy mi a címe,és azt sem,hogy ez melyik szinten van tartozik a ,,félős" listámon...
A film kettő órán keresztül kínzott.Volt ott minden!Kaszabolás,kézlevágás,felakasztás,láncfűrész,mutánsok,gonosz gyilkos,kisgyerekek...minden ami egy szokásos horrorisztikus horrorfilmnél megvannak.Időközben kaptam egy takarót,és amikor olyan rész jött,hogy azt hittem,hogy bepisilek,akkor minden a szemem elé húztam a takarót és csak félig néztem fel.Ezt a filmet leginkább Bence élvezte,sőt meg sem rettent egyetlen egy számomra már igen durvának és félelmetesnek számító részen.Persze nem egyedül kellett félnem,mert idő közben amikor Sziki elment innivalót önteni magához a kis asztalhoz,akkor utána mellém huppant le(akkor kaptam a takarót is),és minden félelmetes résznél vagy Olivér,vagy Sziki vállához bújtam.Elég érdekesen nézhettem ki...körülbelül mint egy elmebajos.Néha-néha sikolyomat lenyelve,hol egyik,hol pedig a másik fiú vállába fúrtam az arcomat.Persze ez egy idő után abbamaradt,mert a legfélelmetesebb résznél,amikor nem tudtam mit csinálni,de felsikoltottam,Olivér kezeivel átkarolt,magához húzott és végre megérkezett a jóleső megnyugtató érzés(bár egy ilyen film közben nem éppen lehet megnyugodni,de ő ezt valamennyire el tudta érni).És amikor már azt hittem,hogy nem lehet több embert megölni,akkor kiderült,hogy mégis.Miután kiírtottak egy falut(majd még egyet és még egyet),vagy inkább egy egész várost,akkor a gonosz gyilkos eltűnt,a filmnek meg vége lett...
-Na,ez elment egynek...azt hittem,hogy jobb lesz!Nem volt nagy szám.-megrökönyödve néztem a felálló Bencére.
-Mi van?Ez nem volt gáz?Elmondanám neked,hogy nekem igenis gáz volt...és ha nem fogok tudni elaludni éjszaka,akkor majd direkt úgy fogok dübörögni a lakásomban,hogy mindenképpen felhalljátok.-bár nem tudtam,hogy ezt,hogy fogom megoldani...majd kitalálok valamit!Ha mást nem,előveszem a már jól ismert parfisomat!
-Jól van na Durci!Akkor most te választasz!-nézett rám Bence.

-Mi közül választhatok?-Bence odahívott magához,és leguggoltam a gép elé,hogy választhassak(a gép össze van kötve a tévével).Mivel eléggé megijesztettek ezzel a filmmel,és mivel szenvednem kellett,ezért úgy döntöttem,hogy most ők fognak szenvedni!Bekapcsoltam Az utolsó dal-t,és gonosz vigyorgással huppantam a helyemre.Garantáltan bőgni fogok,ők meg garantáltan unni fogják.Körülbelül ötször láttam már  filmet és már nagyjából kontrollálni tudom az érzéseimet,ezért nem fogok bedugult orrokkal zokogni,de biztos,hogy könnyezni fogok.Elindult a film,rögtön meg is kaptam a ,,jajj ne már!" felszólalásokat,de végül mindenki beletörődött.Nem is volt olyan rossz.Nem sírtam,bár könnybe lábadt a szemem,de figyeltem,hogy felfelé pislogjak.Nem akartam a fiúk előtt bőgni.Sziki konkrétan bealudt a filmen,Ya Ou meg már majdnem.A film végén már csak Olivér,én meg Bence voltunk magunknál,és mivel még egyikünk sem volt fáradt,megbeszéltük,hogy jöhet még egy.Bence nézegette a filmeket,hogy most mi legyen,de nem nagyon talált semmit.Sokat ismertem közülük,de volt sok olyan is amit nem láttam.Én inkább sorozatokat nézek.Mivel egy ,,istenkirály" filmet még nem néztem meg,ezért rögtön elindult.Ya Ou az ismerős zenére rögtön felriadt,és boldogan mosolygott a képernyőre.Az ő kedvence ment,A Bakancslista.Elkezdtük nézni,és nagyon tetszett,Nagyon késő volt már,4 óra elmúlt,és mivel ma..vagyis tegnap elég korán keltem,az utolsó 10 percen elnyomott az álom.Nagyon-nagyon küzdöttem,hogy nyitva tartsam a szemeimet,de nem sikerült,feladtam és mély álomba zuhantam.Hallottam még egy ideig,hogy körülöttem zajlik az élet és a film,de egy idő után minden zajt kirekesztettem és csak az alvásra figyeltem..vagyis inkább az álmomra.

<Forogtam és csak forogtam.Eddig általában mindig zuhantam,de most a zuhanás elmaradt,és forogtam.Egyre gyorsabban.Olyan volt,mintha egy nagyon gyors körhintában ülnék,ami nem tud megállni.Hirtelen minden lelassult(éppen időben,mert már kezdtem volna kidobni a taccsot)és éreztem,hogy valami vagy valaki átölel.Sosem láttam még az arcát,és most sem akarta megmutatni.Kapucni volt rajta,és nem volt halandó levenni.Egyikünk sem beszélt,de megértettük egymást.Kezeimet óvatosan felemeltem,és a kapucnijához emeltem a kezemet,de az utolsó pillanatban megfogta,és nem engedte.Nagyon jól eső érzés volt az érintése.Az a biztonság és nyugalom,ami belőle áradt engem is magával ragadott,és szokás szerint bizseregni kezdett a csuklóm.Furcsa volt,mert szemben volt velem,és bár kapucni volt rajta,egy normális helyzetben látnom kellett volna az arcát.De ez egy álom,és abban sosem úgy történnek a dolgok,mint a való életben.Most visszagondolva tudom csak ezt elmondani,mert egy álomra sosem emlékszünk teljes egészében,mert nem tudjuk,hogy hol kezdődik.Egyszer csak jön.Megrázta a fejét,ezzel jelezve,hogy nem vehetem le a kapucnit a fejéről.Talán ha azt levenném,akkor megláthatnám az arcát.nagyon-nagyon leakartam venni,de egyszerűen nem tudtam!Hirtelen átölelt,amitől meglepődtem,de a következő pillanatban már nyitva volt a szemem és ott voltam,ahol elaludtam.Csak a kanapé nagyobb lett,biztosan kihúzták a fiúk,és így ágy lett belőle.A kezem alatt ott volt egy másik kéz,ami nem az enyém volt,és valaki szorosan hozzá volt simulva a hátamhoz.Nem panaszkodhatok,mert az igazság az,hogy nagyon jól esett,hogy ott van.Na de ki van ott?Óvatosan,hogy nehogy felkeltsem hátranéztem,és Olivér szőke tincsit pillantottam meg.Ő is mocorogni kezdett és egy pár pillanat múlva kinyitotta szemeit.
-Jó reggelt!-mosolygott rám.
-Neked is!-mosolyogtam én is vissza.Mindkettőnknek nagyon rekedtes volt a hangja.
-Mi történ miután bealudtam?-kérdeztem,most már teljes testemmel átfordulva felé,vele szembe.
-Mindenki elment aludni a szobájába,Sziki időközben felkelt és ő is bekóborolt a szobájába.Én is elmentem,de nem akartalak egyedül hagyni,hogyha esetleg éjszaka megijedsz a filmtől,akkor nehogy nekiess Bencének.-mondta teljesen komolyan,én meg felröhögtem.

-Köszönöm.-mondtam halkan.
-Nem kell.Jó volt itt aludni...szobát kéne váltanom!-újból felkuncogtam.-gyere,nézzük meg,hogy van-e kávé.Fel kéne kelni agyban is.
Mind a ketten felkászálódtunk,de nekem megingott a lábam,és inkább visszadőltem..
-Nem maradhatnánk még egy kicsit?Egyátalán hány óra van?Még biztosan mindenki alszik!-kezdtem fáradtan.Szerencse,hogy Olivért nem zavarta a nyávogásom.-Na...Olivér!!Kérlek!!
-A kis lusta!-mondta röhögve,majd visszaugrott mellém az ágyba.-Miért hívsz Olivérnek?-kérdezte.
-Miért?Nem így hívnak?-kérdeztem döbbenten.

-Hát de...csak amióta megismertelek,azóta Olivérnek hívsz...inkább Olinak szoktak,bár Sziki legtöbbször az Olivért használja,meg Bence is sokszor azt mondja.
-Nem szereted ha Olivérnek hívnak?
-Nem arról van szó.Nincsen a nevemmel semmi bajom,mert nagyon szeretem.Csak a te szádból olyan távolságtartóan hangzik.Mintha ugyanolyan lenne a kapcsolatunk,mint amikor először beszéltünk.-magyarázta.

-De hát nem olyan!Azóta veled aludtam!-mondtam nevetve.-De értem,hogy mit mondasz,és igazad van,Oli.-ahogy meghallotta,hogy most becézve hívom,felemelte a fejét,rám mosolygott.Én is rámosolyogtam,majd felkönyököltem,így fölé magasodva.

-Hány óra van?-kérdeztem.
Oldalra fordult,megnyomta a telefonját,és leolvasta az időt.
-Fél egy.Nem vagy éhes?-nézett rám.
-Hát...most,hogy mondod...-néztem rá,és szinte egyszerre kordult föl a gyomrunk.Mindketten felnevettünk,feltápászkodtunk és kiléptünk az ajtón...Hát akkor irány kajálni...

Szép estét mindenkinek!Megígértem a részt,és meg is hoztam,csak későn,mert holnap biosz TZ,és muszáj volt tanulnom!Remélem tetszeni fog,szép estét mindenkinek! ;) (ha találtok benne hibát,akkor elnézést,csak már fáradt vagyok,és nem tudom,hogy mindet észrevettem-e,amikor átnéztem) :)
~Réka

5.rész

Biztos voltam benne,hogy már barátunk vagyunk.És láttam rajta,hogy ő is pontosan ezt gondolja...

A többhiek már rég leértek a lépcső,ezért jobbnak láttuk,ha mi is utánuk indulunk.Már lefelé haladva megéreztem a finom illatot,de ahogy az étkezőbe értünk,már igazán összegyült a nyál a számban...
-Na végre!Már azt hittük,hogy sohasem találjátok meg a levezető utat!-Peti megjegyzésén mindenki felnevetett...még én is.
-Bocsi...csak útközben eltévedtem.-kacsintottam a mellettem ülő Petire.Felnevetett,majd fél karjával megszorongatott.Hát akkor...jó étvágyat neki is!A fiúk megvárták,amíg én szedek először,majd szépen sorban ők is megpakolták a tányérjukat.Nem tudtam,hogy mire számítsak,nem mintha nem bíznék Olivérben.Csak hát...valjuk be,hogy fiú(micspda felfedezés!)és köztudottan a huszonéves fiúk nem épp főzőcsatornát néznek lefekvés előtt.Gondoltam,ha már az illata jó,akkor az íze is biztosan a helyén van.És milyen jól gondoltam!Nem,hogy a helyén volt,hanem egyszerűen mennyei volt.A fiuknak semmi meglepettség nem volt az arcukon,gondolom,hogy már hozzászoktak.A vacsora után(kétszer szedtem),mindent elpakoltunk az asztalról és mosogatni kezdtünk.Mivel Olivér csinálta a kaját,ezért őt pihenni száműztük,de sokan lettünk volna négyen a mosogatáshoz,és mivel én ragaszkodtam ahhoz,hogy segítsek,Ya Ou jött nekem segíteni,a többiek pedig elmentek kiválasztani a filmet/filmeket.Éppen a mosogatás közepén jártunk,amikor hideg vizet éreztem a pólómon.Ya Ou lepocsolt.Nagyon meglepődtem,(ezt nem kis sikoltással a tudtára is adtam).
-Ezt most nem gondoltad komolyan,ugye?-összehúzott szemöldökkel figyeltem,hogy mit válaszol.A kinézetemen felröhögött,én pedig(mivel nem kért tőlem bocsánatot),egy ,,ha harc,hát legyen harc"pillantással rögtön neki is estem.A mosogatószivacsot a víz alá mártottam,és amikor azt hitte,hogy ezt bizony megússza,akkor szépen a vállára csavartam.Persze,ezt ő sem hagyhatta annyiban,így rögtön vissza is támadt.A mosószeres víz felszínén,habok úszkáltak,ő pedig a tenyerébe véve egy ,,adagnyit",konkrétan pofán fújt vele.Emiatt úgy néztem ki,mintha egy rossz mikulás utánzat lennék...egy nagyon-nagyon rossz utánzat!Ezek után mondanom sem kell,de hol én támadtam,hol pedig ő.Volt,hogy egyszerre mindketten.Az elején még csak fröcsköltük egymást,de a végén én már egy ,minden mindegy' alapon egy tiszta pohárba vizet öntve konkrétan fél méteres távolságból mindent a ruhájára öntöttem.Ezt azért ő sem várta és miután megláttam a tekintetét,tudtam,hogy ezt azért mégsem kellett volna...haha.Ez van!
Egy pillanat leforgás alatt végiggondoltam,hogy mi történhet velem és mintha csak az életemen múlna,rohanni kezdtem.Ya Ou pedig szorosan a nyomomban volt.Sikítva/röhögve szaladtam,fel a lépcsőn,hogy találjak valakit,aki megment.Hiába ordítottam,hogy mentsenek meg,senki sem vette a lapot.Egy pár másodperc múlva,az egyik szobából három kíváncsi fej kukucskált ki.
-Hé!Eddig tartott,amíg észbe kaptatok?És ha egy betörő lenne?-kérdeztem tettetett felháborodással.
-Akkor most valószínűleg nem ezt kérdeznéd tőlünk.-vágta rá,a SZERINTE teljesen logikus választ Bence.
-Hatalmas logikád van!-dicsértem meg.Egy pár pillanat múlva,ahogy mindenki végigmérte a másikat,egyszerre tört fel belőlünk a röhögés.Nem tudom megmondani,hogy pontosan miért.Talán benne lehetett az,hogy úgy néztem ki,mintha ,,vizespóló' versenyről érkeztem volna,vagy,hogy Ya Ou időközben már levette csurom vizes pólóját,és egy szál vizes melegítőben(igen,pontosan ott volt vizes)úgy nézett ki,mintha éppen bepisilt volna.Lehet,hogy ezek is közrejátszottak.Egy biztos.Egyikünk sem tudta befejezni.
Pár perc után,már a röhögés miatt fellépett hasfájástól görnyedve néztem fel és láttam,hogy mindenki kezd megnyugodni.Ennyi kellett,érkezett is az újabb roham.
-Na jó...-kezdte Olivér,de alig értettük,a sűrű levegővétel miatt-Nina,gyere és adok neked egy tiszta felsőt,meg talán valami melegítő féleséget is,h nem csúszik le rólad.Sziki,te kérlek szedj össze minden kaját,amit találsz lent,majd Ya Ou segít neked...Bence,te pedig kérlek szépen döntsd el,hogy mit nézzünk...ez amúgy is a te reszortod.-Olivér ,,Úr" kiosztotta a feladatokat és mindenki munkához is látott.Senki sem vette rossz néven,hogy megmondta,hogy ki mit csináljon,egyszerűen kellett valaki,aki összekapar minket,és megmondja,hogy ezután az őrület után mi legyen.Mindenki elindult a dolgára,Olivér pedig mosolyogva intett egyet,és követni kezdtem a szobája felé.Belépve egy igazán rendes szobát találtam.Az ablak előtt,egy gitár volt,a falon pár kép,egy íróasztal,amin rengeteg papír és kotta szerepelt,valamint egy ágy,amin látszott,hogy kapkodva ágyazták meg.De a föld tiszta volt,sehol szennyes,vagy valami ehhez hasonló.
-Nem muszáj adnod valamit...le tudok szaladni és gyorsan átöltözöm.Nem sok idő...
-Dehogyis!Minek mennél le,ha egy pólót és egy nadrágot mi is tudunk neked adni...bár nem biztos,hogy jó lesz,de itthonra mindenképpen megfelel.Olivér ideadott egy pólót,ami nem az én méretem volt,de nem mondanám,hogy olyan bódítóan nagy volt.Majd kiszaladt a szobából,és egy cicanadrággal tért vissza.Felhúzott szemöldökkel néztem rá.
-Ne nézz már így!Nem az enyém.Bence barátnője szokott itt ebben aludni.-felnevettem,majd elvettem a felém nyújtott darabot.
-De nem baj,hogy felveszem?
-Egyátalán nem.Bence adta ide,hogy ne egy általam adott boxerben keljen flangálnod.-nevetett fel ő is.
Kiment,amíg átöltöztem,majd én is utána mentem.Se a nappaliban,sem máshol nem találtam őket.
-Hahó!
-Gyere Nina!Itt vagyunk!-a hang egy szobából jött.Beléptem oda és jobbtól egy nagyobb tévé volt,előtte egy kanapé,és sorban babzsákfotelek.
-Na végre...már majdnem elkezdtük nélküled!-ugratott Sziki.Leültem a kanapéra Olivér mellé,felhúztam a lábaimat.A kanapé mellett egy kis fotelen ült Sziki,Bence a kanapé előtt törökülésben,Ya Ou pedig levágta magát Olivér mellé.És elindult a film..

Na!Megérkeztem a kövi résszel.Amíg iskola van,addig ilyen bizonytalanul tudom csak hozni a részeket,de azért hozom,amint tudom!Remélem tetszett annak,aki olvasta!Jó éjt mindenkinek!
~Réka

4.rész

Az ablakokat sarkig kinyitottam és engedtem,hogy had jöjjön be a friss levegő.Kipakoltam mindent,amit a boltban vásároltam,bezártam az ablakokat,majd zuhanyozni indultam...

Nagyon meleg volt kinn,ezért frissítő érzés volt a hideg zuhany alatt állni.Nem tudtam másra gondolni,csak arra,hogy mennyire várom már az estét.Nem tudom megmondani,hogy pontosan miért...persze benne van,hogy ismét látom Petit,már nagyon hiányzott.Hihetetlen,hogy annyi év után itt találkozunk.Már tudom,hogy életem egyik legjobb döntése volt az,hogy ideköltöztem.Szerettem a szüleimmel élni,de most végre megtapasztalhatom,hogy milyen,ha önállóan élek.Sosem voltam egy félős típus,persze én is volt,hogy megijedtem bizonyos helyzetekben.Nagy segítségemre lesz Peti és most már biztos vagyok benne,hogy Olivér is.Nagyon kedves fiú.Már az elején is nagyon kedvesnek tűnt.Árad belőle a nyugalom és a jókedv,amitől én is rögtön jobban érzem magam.Megmostam a hajamat és kiszálltam a zuhanyzóból.A testem köré csavartam egy törülközőt,és hagytam,hogy vizes hajam a vállamat érje.Kiléptem a fürdőszobából és a galériára siettem.A szekrényem elé állva hosszasan nézelődtem,hogy mit is vegyek fel.Nem tudtam,hogy mit kéne felvennem.Elvégre ez nem egy hivatalos nagy vacsora,hanem csak felugrom megismerkedni a fiukkal.Egy haveri vacsi.Tehát semmi hatalmas ruhakollekcióra nem lesz szükségem.Végül ,,minden mindegy" alapon egy koptatott farmert,egy mickey egeres pólót húztam magamra,és beleléptem egy mamuszba...így nem fogok olyannak tűnni,akit nem érdekel,hogy meghívták magukhoz,de nem is fogják rólam azt gondolni a fiúk,hogy egy ötcsillagos étterembe készültem.A hajam időközben nagyjából megszáradt,mert a szellőztetés ellenére fülledt meleg volt a lakásban.Ilyenkor nem zavart,mert minden vágyam volt,hogy végre meleg legyen.Inkább este volt problémám,amikor nem tudtam elaludni.A hajamat ,,lófarokba" kötöttem és tettem fel egy kis alapozót meg szempillaspirált.Szoktam magamat sminkelni,de mindig ahhoz megfelelően,hogy éppen hova megyek.Alapozó és a szempillaspirál mindig van rajtam.Leszaladtam a konyhába,hogy egyek egy kis csokit(Istenem,de jó,hogy bevásároltam!).Már beleharaptam volna a finomságba,amikor megszólalt a telefonom.Csak tudnám,hogy hova tettem.A hang irányába futottam és hosszas küzdelem után(beakadt a táskám cipzárja,alig tudtam kihalászni),meg sem nézve,hogy ki hív,felkaptam a telefont.
-Haló?
-Szia Ninám.Na mizujs?Milyen az új lakás?-még alig egy napja,hogy eljöttem és anya eddig bírta.Elmosolyodtam és beszélgetni kezdtem vele.
-Szia Anya.Minden a legnagyobb rendben.A lakásom gyönyörű...képzeld el,ki lakik eggyel fölöttem...Szikszai Peti...-már vártam volna,hogy anya is örüljön egy kicsit,de nem hallottam a hangját.-Anya?Itt vagy?
-Persze kincsem,csak próbálok rájönni,hogy ki az a Peti...rémlik valami..de segítenél?
-Jajj anya!Ne csináld már!A régi szomszédunk...azt ne mondd,hogy nem emlékszel!-nagyon döbbent voltam,mert nagyon jóban voltam Petivel és ezt anya is nagyon jól tudta...hogy felejthette el?
-Tényleg!Nem is értem,hogy miért nem jutott eszembe.Mondd meg neki,hogy üdvözlöm.-egy apró kacajt hallottam.Anyának is hihetetlen lehetett,hogy elfelejtette.
-Rendben,mindenképpen átadom.De most le kell tennem,mert megyek fel hozzájuk.Bemutat a haverjainak.
-Okés kicsim,érezd jól magad!És óvatosan az ivással!-felnevettem anya oktató szavain.Tudta,hogy nem igazán iszom,bár előfordult már,de sosem rúgtam még be igazán.Attól,hogy elköltöztem ez nem változott meg.Elköszöntem anyutól,majd a telefont a zsebembe süllyesztettem.Kivettem a hűtőből egy ivólevet(mégse menjek már üres kézzel!)és kiléptem az ajtón.Kulccsal a kezembe mentem fel a lépcsőn és becsöngettem.Pár másodperc múlva nyílt is az ajtó és hatalmas vigyorral fogadott Olivér.
-Nina!Örülök,hogy megérkeztél!Gyere csak beljebb,már mindenki bent van.-a kezébe adtam az ivólevet,és közben köszönés képen átöleltük egymást...hihetetlen,hogy milyen közvetlenek vagyunk egymással.Nem vagyok egy zárkózott típus,de nem szoktam csak úgy embereket ölelgetni.Hát...most már mégis csak.

Átléptem a küszöböt,és a kanapén még három hatalmas mosolyú emberke ült.Vajon mindig ilyen jókedvűek?Észrevettem,hogy tegnap óta én is sokat mosolygok.Biztosan a fiúk hatására,mert nekik mindig letörölhetetlen jókedv ül az arcukon.
-Sziasztok!-egy hangos köszönéssel köszöntem mindenkinek,majd Peti felpattan és szorosan megölelt.
-Ya Ou,Bence,ő is a régi-új szomszédom,Nina.Nina,ők itt Ya Ou és Bence,a bandatársak.-Peti eljátszotta a jó házigazda szerepét és bemutatott a fiúknak.
-Nagyon örülünk.-Bence szólalt meg először,és máris nagyon szimpatikus lett ő is.
-Én is.
-Gyere ülj le közén...pont egy beszélgetés közepén járunk,talán segíthetnél.
Lehuppantam a fotelbe és kíváncsian pillantottam feléjük.
-Szóval...-kezdte Ya Ou-arról lenne szó,hogy fellépnénk a helyi kávézóban.És a csapat egyik fele jó ötletnek tartja,a másik meg nem.Vagyis inkább a csapat másik fele egy kicsit korainak.
Peti folytatta.
-Én igazából szívesen mennék,csak nem tudom,hogy itt van-e már az ideje.Bízom magunkban,ne értsétek félre.Én csak...nem tudom,hogy itt van-e az ideje.
-Hát,mutassátok meg,hogy mit tudtok.-négy kíváncsi szempár fordult felém.-Na...ne nézzetek már így!Mutassátok meg,hogy mit tudtok.Én meghallgatom és aztán elmondom.És megmondom az igazat,mert ha nem,akkor egy egész kávézó előtt égetnétek le magatokat.Ezt meg én sem akarom.Szóval,megmondom őszintén,hogy milyen.
-Hé,Sziki!Kezdem érteni,hogy miért bírod annyira ezt a csajt!-nevetett fel Bence.Hangosan felkacagtam,majd mind az öten elindultunk az emeltre.Gyönyörű ház volt ez is.Jóval nagyobb,mint az enyém.Az emeleten volt egy folyosó,ahonnan jobbról-balról ajtók nyíltak.Gondolom,hogy fürdőszoba és hálószobák.A folyosó végén pedig egy nagyobb tér,ahol hangszerek sorakoztak.Semmi kétség...biztos voltam benne,hogy ha most beszakadna alattunk a padló,akkor az én galériámra érkeznénk...de azért ne próbáljuk ki.
-Na jó!Akkor én leülök ide erre a párnára,ti pedig élő szerenádot adtok nekem.-a fiúk felnevettek,én helyet foglaltam,ők pedig a hangszereikhez mentek.Egy számomra ismeretlen dallal kezdtek,de biztos voltam benne,hogy mérföldekkel jobb az eredetinél.Az első pár másodpercben még csak a szemem dülledt ki a meglepettségtől,majd később már az állam is le akart esni.A fiúk istenien nyomták.Próbáltam nem úgy nézni rájuk,mintha egy hal lennék,de őszintén nehezemre esett.Nagyon tetszett.Befejezték a számot és mind a négyen csukva tartották egy pillanatig a szemüket.Nem tudtam,hogy mit mondjak nekik.Fogalmam sem volt ,hogy mit mondjak.Olyan helyzetbe kerültem,amikor a szó szoros értelmében elállt a szavam.
-Na?Milyen volt?-törte meg a csendet Olivér.
-Őszintén nem tudom,hogy mit mondjak.Nem akarlak titeket fényezni,mert a végén még elszálltok...-halk kuncogás-de az igazság az,hogy nagyon rég hallottam már ilyen jót.
Mind a négy fiú szeme felragyogott.
-Most komolyan mondod?-kérdezte döbbenten Bence.Biztosan gondolta,hogy jók,de nem merte hangosan kimondani...egyikőjük sem merte hangosan kimondani,az igazat.Ők nagyon jók!
-A lehető legkomolyabban.Nem azért énekeltetek,hogy nagyzoljatok.Azért énekeltek,mert szerettek énekelni,és ez nagyon látszik rajtatok.Egymással is nagyon tisztességesek vagytok és szeretitek egymást,ezért vagytok olyan jók.-örültem,hogy én mondhatom el ezt nekik,mert láttam rajtuk,hogy ők is ezt gondolják,csak szerénységből nem mondják ki.-Ja...és ha nem mentek el a kávézóba fellépni,akkor én ráncigállak el titeket!-mind a négyen felnevettek,majd cinkosul összenéztek és felém rohantak.Felrántottak a földről(persze,gondosan ügyelve arra,hogy nehogy megsérüljek)és megöleltek.Ez egy hatalmas ölelés volt és örültem neki,hogy én állhatok ott köztük és nem valaki más.Annyi energia,jókedv és szeretet van bennük,hogy engem is feltöltenek.
-Na indulás kajálni,mert kihűl az a finomság amit kotyvasztottam.-Olivér szavára mindannyian elmosolyodtunk.
-Vacsi után,pedig indulhat a maratoni filmezés..Nina,ugye csatlakozol?-kérdezte Ya Ou.
-Örömmel.Már alig várom!
Elindultunk lefelé,de valaki a karomnál fogva hátrarántott.Nagyon jól esett,ahogyan megfogta a csuklómat.Melegség öntött el,és akaratlanul is elmosolyodtam.Ahogy hátranéztem,Olivért pillantottam meg.
-Köszönöm szépen Nina,a banda nevében,hogy ezt mondtad.Kimondtad azt,amit mi nem mondtunk volna ki,és segítettél,hogy biztosak legyünk magunkban.-nagyon közel álltunk egymáshoz,és bár suttogta a szavakat,én mégis tisztán hallottam mindent.
-Ne köszönd meg!Örülök neki,hogy én hallhattam ezt a számot,és,hogy én mondhattam el ezt nektek először...mert biztos vagyok benne,hogy ezt még sokszor fogjátok hallani.-felnéztem rá,és elmosolyodtam.A derekamnál fogva felemelt,arcát így a nyakamba fúrva,én pedig átöleltem a nyakát.Egy puszit nyomott a homlokomra,majd még egyszer magához ölelt és letett a földre.Egyátalán nem volt kínos egyikünknek sem.Biztos voltam benne,hogy már barátunk vagyunk.És láttam rajta,hogy ő is pontosan ezt gondolja...

Megérkeztem a következő résszel,remélem tetszeni fog...ha igen,akkor mindenképpen írj megjegyzést,hogy tudjam,hogy van értelme folytatni! :) És még egyszer nagyon boldog mosolynapot kívánok minden Wayer (és nem Wayer)tesónak! <3
~Réka

Nagyon boldog és mosolygós mosolynapot kívánok mindenkinek!A rész nemsokára fenn lesz. :)
~Réka

3.rész

-Szóval ne haragudj.Nem tudtuk,hogy laknak alattunk,mert egy ideje már nem lakott a 12-ben senki sem.Ja és...Patocska Olivér vagyok-majd kinyújtotta felém jobb kezét...

Először a kezére néztem,majd a szemébe.Már kezdett volna kínos lenni,amikor feleszméltem és nagy mosoly keretében megráztam a kezét.
-Szia...Nina vagyok.
-Szia Nina..most költöztél ide?-kezdett kicsit furcsa lenni,hogy 2 perce beszéltünk,de már legalább ezerszer köszöntünk egymásnak.
-Igen.Én tegnap költöztem be.-kicsit mintha remegett volna a hangom,de nagyon reméltem,hogy nem vette észre.Nem tudom megmondani,hogy miért éreztem magamat olyan különösen a közelében.Én egy eléggé határozott személyiség vagyok,és ha volt is olyan,hogy szimpatikus lett volna egy fiú,akkor biztos,hogy nem vette észre.Mégis ő olyan más volt.Nem tudom megmondani,hogy miért,igazából én sem tudom.
-Hát akkor örültem,hogy megismerhetlek Nina,ha bármiben segíthetek,akkor csak csöngess fel.

Bólintottam egyet majd intett,és elment.Bezártam az ajtót,majd a fürdőszobába siettem és belenéztem a tükörbe.Szerencsére nem vörösödtem el.A biztonság kedvéért hideg vízzel megmostam az arcomat és a tarkómat,és a konyhába vettem az irányt.Hirtelen eszembe jutott,hogy még fel sem hívtam Jutkát,ezért némi keresgélés után tárcsáztam a számát.Nem tartott sokáig a telefonbeszélgetésünk,mert éppen dolgozott,de nagyon sokszor megköszöntem neki,hogy egy álomlakást szerzett nekem,majd letettük.A gyomrom fájdalmasan korgott egyet,és mivel nem volt itthon semmi,ezért muszáj voltam a boltba menni.Csakhogy fogalmam sincs,hogy merre induljak.Nem tudtam,hogy most hova menjek,vagy mit csináljak.Nem mehetek fel Olivérhez,mert még csak most ismertem meg és különben is mit gondolna rólam,ha 5 perc után már rögtön a házában csüngnék?Mivel nem láttam más kiutat,ezért felkaptam a sarumat,a zsebembe csúsztattam a telefonomat,majd kiléptem az ajtón.Miután meggyőződtem arról,hogy becsuktam a lakást és senki sem fog tudni olyan egyszerűen bejutni(legalábbis nagyon remélem),a lépcsőház felé vettem az irányt.Nem siettem,szépen lassan mentem,és lejátszódott egy csomószor a fejemben,hogy mit fogok neki mondani.Egy pillanatot hezitáltam az ajtaja előtt,majd megnyomtam a csengőt.Halk motoszkálást hallottam,majd egy kulccsörgést,és már nyílt is az ajtó.A döbbenettől egyszerre köpni-nyelni nem tudtam.
-Peti?Hát te?Te itt laksz?-régi szomszédommal találtam szemben magamat.Nem laktunk sokáig egymás mellett,talán 2-3 év lehetett,de nagyon jó barátságban voltunk.Bár akkor még csak 14 voltam,nagyon aranyos volt velem és minden akkori pasigondomat meghallgatta.Én pedig örömmel mondtam el neki.
-Igen én...a banda ma próbát tart és izé...de te,hogy kerülsz ide?És gyere már,adj egy ölelést!-nagy vigyorral öleltem át a nyakánál,ő pedig a derekamnál fogva magához húzott és szorosan ölelt.Nagyon jó volt újra látni.Nagyon sírtam,amikor ott kellett hagynom és elköltöztünk.Nem kell rosszra gondolni,köztünk sosem volt barátságnál több.A korkülönbség is nagyon számított,meg...sosem tekintettem rá máshogyan,csak úgy mint a barátomra.Ő már szinte olyan nekem,mintha a bátyám lenne.
-Gyere már be!Ne álldogálunk itt kint.-a karomnál fogva behúzott,meg sem várva reakciómat.
-Igazából én csak a...-próbáltam volna neki elmagyarázni,hogy miért is jöttem,amikor hirtelen Olivér lépett be a szobába.
-Hé Sziki ki vol...Nina?Te vagy az?Mit keresel itt?És ti ismeritek egymást?-olyan döbbent fejet vágott a szőkeség,hogy akaratlanul is,de felnevettem.
-Én is pont ugyan erre vagyok kíváncsi..honnan ismered te Ninát?-Peti hol rám,hol pedig Olivérre nézett,de végül ő is csak felnevetett.
-Nina..ezt mindenképp meg kell magyaráznod,de előbb gyere és ülj le.-Peti egy hatalmas szobába vezetett,ami nappaliként szolgált,és leültetett a kanapéra.
-Szóval?Hogy kerülsz ide?És honnan ismered Olivért?-vettem egy mély lélegzetet,majd mosolyogva az ex-szomszédomra néztem.
-Tegnap költöztem ide,a 12. lakásba.Nem tudtam,hogy itt laktok,és este én voltam az aki feldörömbölt.Reggel Olivér lejött elnézést kérni a hangzavarért,és akkor ismertem meg...-végig Peti szemébe néztem,de most Olivér felé fordultam és neki kezdtem beszélni.
-Peti a régi szomszédom.Egy pár évig éltünk egymás mellett,de a családomnak el kellett költöznie.Egy ideig tartottuk a kapcsolatot,de aztán ez megszakadt...túl nagy volt a távolság...Ja és...azért jöttem,mert nem tudom,hogy merre van a bolt.És mivel nincsen a lakásban semmi ennivaló,ezért gondoltam,hogy elmennék bevásárolni,de nem tudom,hogy merre kell mennem.Ezért feljöttem,hogy segítséget kérjek.
-Persze szívesen segítünk.Vagyis Olivér szívesen segít.Nagyon szívesen elmennék veled,de délután el kell mennem.De ha gondolod Oli megmutathatja...
-Persze...egy pillanat és mehetünk is...nekem is vennem kell pár dolgot,így legalább lesz társaságom.
Olivér kiment a konyhába,én pedig kettesben maradtam Petivel.
-Milyen bandád van neked?-hirtelen eszembe jutott amit mondott..hogy itt szoktak próbálni.
-Ja hát...Van egy bandánk és itt szoktunk próbálni.Olivér,Ya Ou,Bence és én...ez a ByTheWay...-elmosolyodtam a név hallatán.Máris nagyon tetszett.-Bemutatnám neked őket is.Van kedved megismerkedni velük?
-Persze nagyon szívesen.-boldog voltam,mert úgy éreztem,hogy nagyon jó helyre költöztem.Olyan aranyosak voltak.Bár a négy fiú közül még csak kettőt ismertem,de rögtön gondoltam,hogy az ismeretlenek is ilyen kedvesek lehetnek.Sziki nem bandázna olyanokkal,akikben bármi rossz szándék is lenne.Ő ilyen.Mindig is a jó fiúk közé tartozott...ezzel nem azt akarom mondani,hogy nem volt benne semmilyen balhéban sem,de huzamosabb ideig nem tudna olyan barátokkal lenni,akik nem olyan jó emberek,mint ő.

-Oké...akkor este,vacsora nálunk.Benne vagy?-láttam,hogy rögtön izgatott lett...nem tudtam volna nemet mondani,de őszintén nem is akartam.
-Persze a ma este szuper.
-Mehetünk?-hirtelen ott termett Oli,nekem pedig gyorsabban kezdett dobogni a szívem...biztosan az ijedtség miatt.Bár próbáltam arra fogni,hogy azért lettem izgatott,mert megijesztett,de a lelkem mélyén tudtam,hogy ennek egyátalán semmi köze hozzá...már csak azért sem,mert én nem ijedtem meg.Örültem,hogy ott van.
-Igen.Megyek is.-fölálltam a kanapéról és megöleltem Petit.

-Akkor este.-mosolygott rám.
-Igen...este itt vagyok.
-Milyen este?-kíváncsiskodott Olivér.
-Majd Nina elmeséli.De nekem mennem kell pakolni,ha el akarok menni és vissza is akarok érni.
Olivérrel elindultunk lefelé a lépcsőn,mert jobbnak láttuk ha nem várunk a liftre.A friss levegőre érve máris sokkal jobban éreztem magamat.Ha hazaérek biztosan kiszellőztetek.Fel sem tűnt,hogy milyen oxigénhiányos a kis lakásom,amíg ki nem értem a levegőre.
-Szóval milyen este?-fél szemmel rám nézett Olivér,de én gondosan ügyeltem arra,hogy ne nézzek a szemébe.
-Peti meghívott vacsorára,hogy megismerjem a banda másik két tagját.-nem bírtam,ezért kissé elfordítottam a fejemet,hogy ránézhessek,és azt láttam,hogy mosolyog.
-Miért vigyorogsz?Rosszat mondtam?Vagy nem jó a ma este?-kezdtem kissé kínosan érezni magamat,mert Peti meghívását simán elfogadtam,de bele sem gondoltam,hogy vajon Olivér mit gondolhat erről.?

-Nem..nem dehogyis!Ne is gondolj ilyenekre!Csak a Petin...mi Szikinek hívjuk és nagyon furcsa azt hallani,hogy Peti.De semmi probléma.Már várom az estét.-annyira aranyosan mosolygott rám,hogy rögtön nekem is mosolyognom kellett.
-Szóval szomszédok voltatok...és...volt köztetek több is,mint barátság?-nem éppen erre a kérdésre számítottam.
-Nem...mi mindig csak barátok voltunk.Nagyon-nagyon jó barátok.-akaratlanul is elmosolyodtam,mert eszembe jutott,hogy mennyi mindent csináltunk amíg szomszédok voltunk.-Még nagyon fiatal voltam,talán 14 éves,és Petivel..azaz Szikivel nagyon jóba lettem.Olyan felnőtt volt,aki nem nézett le azért,amiért fiatal voltam.Sokkal jobban megtaláltam vele a közös hangot,mint más korombeli fiatallal.Ő mindig ott volt,ha szükségem volt rá.És minden segített,ha éppen arra volt szükségem.Olyan ő nekem,mintha a bátyám lenne.-nem gondoltam volna,hogy ennyire megnyílok Olivérnek.Hiszen alig 1 órája ismerem,mégis olyan biztonságban éreztem magam mellette.Nem is figyeltem merre megyünk,azt sem tudtam,hogy mennyi idő telhetett el,de megérkeztünk a bevásárló központba.Ketté váltunk,és ő megvette ami neki kellett,én pedig konkréten felvásároltam mindent,amit meg lehetett enni.A kasszánál megvárt és együtt indultunk haza.Jóval több dolgot vettem mint ő,mert neki csak néhány dolog hiányzott otthonról,nekem viszont minden ami kell,az hiányzott.Ki is vette a nehéz szatyrokat a kezemből és ideadta a kezembe azokat,ami könnyebb volt.Az utat végignevettük.Rengeteg dologról mesélt.Hogy pontosan,hogy alakult meg a ByTheWay,hogy milyen Ya Ou és Bence,és rengeteg sztorit mesélt Petiről.Jó volt vele beszélgetni,nagyon hamar elrepült a visszafelé tartó út.Az ajtó előtt visszacseréltük a szatyrainkat,megköszöntem neki,hogy elkísért,és megbeszéltük,hogy este találkozunk.Nem nagyon tudtam,hogy mit takar az ,,este" szó,ezért a hét órában állapodtunk meg.Egy ragyogó mosollyal elköszönt,majd felfelé indult.Mosolyogva beléptem a lakásomba és lepakoltam mindent a konyhába.Az ablakokat sarkig kinyitottam és engedtem,hogy had jöjjön be a friss levegő.Kipakoltam mindent,amit a boltban vásároltam,bezártam az ablakokat,majd zuhanyozni indultam...

Megérkezett a 3. rész.Remélem tetszik! :)
~Réka

2.rész

-Készen állsz?-kérdezte,és megszorította a kezemet.Nem tudtam,hogy pontosan mit mondjak,de a legmagabiztosabb bólintottam egyet.
-Igen.Mehetünk...

Két és fél óra múlva meg is érkeztünk.Egy mély levegőt vettem és kiszálltam az autóból.Apa kinyitotta a csomagtartót és kipakoltuk a táskáimat.Egy őt emeletes panelban van az új lakásom.Nem egy luxusvilla,de nem egy lepukkant panelre kell gondolni.Megfogtuk a táskakupacot és az ajtó felé sétáltunk.A liftbe beszállva másodperceken belül felértünk a harmadik emeletre.A ,,12"-es lakás az enyém.Az ajtó nyitva volt,mivel rácsörögtem a régi tulajra az induláskor és biztosított arról,hogy (bár nem tud itt lenni)de kinyitja nekem az ajtót és a kulcsot a fogasra teszi.Egy szaggatott sóhaj után beléptem és hirtelen megszólalni sem tudtam.Az ajtó után rögtön egy kis folyosó egy fogassal.Ha tovább mentem akkor egy nagyobb szobába értem(ez volt a nappali),amiből bal kéztől egy kis konyha-étkező nyílt,jobb kéztől pedig egy fürdőszoba.Nem lehetett hatalmasnak nevezni,de egyátalán nem volt kicsi.Pont megfelelő volt.Ha egyenesen néztem,akkor megláttam a galériát.A döbbenettől még az állam is leesett.Gyönyörű volt.Ledobtam a táskámat és felsiettem.Egy lépcső vezetett fel és nem is gondoltam volna lentről,hogy ez ilyen nagy.Egy hatalmas ágy volt ott,mellette egy íróasztal,a falon pedig polcok voltak.Máris beleszerettem.Lenéztem a galériáról,ahol aput láttam nem kis döbbenettel az arcán.
-Nina!Hát ez gyönyörű!El ne felejtsd felhívni Jutkát és köszönd meg neki,hogy ilyen lakást szerzett neked!-Jutka egy ingatlanos ismerősünk,és amikor mondtam neki,hogy lakást szeretnék Pesten,lehetőleg nem drágán,akkor rögtön szólt,hogy ne aggódjak,ő majd keres nekem.
-Persze Apu!Mindenképpen felhívom!
Lesétáltam apához és vele együtt még egyszer megcsodáltuk a lakást...vagyis a lakásomat.Az én lakásomat.
-Kettesben hagylak téged a lakásoddal,nekem sietnem kell haza anyádhoz.Már biztosan nagyon aggódik!
-Persze apu.És kérlek nyugtasd meg,hogy minden rendben velem.Nem akarom,hogy miattam sírjon.
Megöleltük egymást,aztán még egyszer,majd megint.Lekísértem aput a ház elé,ahol beszállt az autóba és elhajtott.Hosszasan néztem távolodó alakját,amíg el nem tűnt az utca végén a kanyarban.Megdörzsöltem az arcomat a kezeimmel,hogy egy kicsit felébredjek a komorságból,és felrohantam.Úgy döntöttem,hogy kicsomagolok és megnézem,hogy mi hiányzik még az álomlakból.Nagyon sok mindent hoztam el Nyíregyről és ha ez nem lenne elég,apuék utaltak is egy kis pénzt a számlámra,tehát nem voltam elveszve.Mégis nagyon fontosnak tartottam,hogy munkát találjak.Azért jöttem ide,hogy önállósodjak egy kicsit.A régebbi tulaj sok mindent hagyott itt,a konyhában volt egy hűtőszekrény és beépített sütő.Egy pár tányér és bögre is volt a szekrényben.Először tiszta ágynemüt készítettem ki az ágyamra,a könyveimet kipakoltam a polcokra,amik fel voltak erősítve a falra.A laptopomat kitettem az íróasztalra,a ruháimat meg betettem a szekrénybe.A tisztálkodási szereket a fürdőszobába tettem.Pár percre leültem a kanapéra.Végignéztem a lakáson.Bár csodálatos volt,mégis olyan csupasznak éreztem a falakat.Az otthoni képeket kihalásztam a dobozból,és óvatosan feltettem őket a falra.Eszembe jutott,hogy mennyire hiányoznak az ottani ismerőseim.Felszaladtam a szobámba(ami egy egész emelet volt a galériának köszönhetően)és kihalásztam a kézitáskámból a telefonomat.Nem is volt kérdés,hogy kit hívjak.
-Szia Nina!Jajj de jó,hogy felhívtál!Nem tudtam,hogy mikor érsz oda,annyira aggódtam.Képzeld,csodás hely az új kolim.Majd küldök át képeket.Halló?Nina,itt vagy?-elmosolyodtam barátnőm hangján.Amíg fel nem hívtam,nem is tudtam,hogy ennyire hiányzik.
-Persze Miri itt vagyok.Örülök,hogy tetszik a kollégium.El sem tudod hinni,milyen szuper lakásom van.
Miri Győrbe ment egyetemre.Én egy évet halasztottam,mert nem tudom még pontosan,hogy mit szeretnék.Lányos csevejünknek 15 perc után vége lett,ugyanis mennie kellett.Az egész napos pakolásban nem is tudtam pontosan,hogy mennyi az idő,de már eléggé sötét volt kint.Elmentem lezuhanyozni,gyorsan felhúztam az ágynemüt és bedöltem az ágyba.A laptopot az ölembe vettem és felnéztem a facebookra,hogy megnézzem mi van ismerőseimmel.Rengeteg kép amin régi osztálytársaim vannak és új barátaik,akiket minden bizonnyal az egyetemről ismertek meg.Válaszoltam az üzeneteimre,melyeket osztálytársaim küldtek,majd kikapcsoltam a gépet,mivel hirtelen nagyon nehéznek éreztem szemhéjamat és már alig vártam,hogy lefeküdhessek.Bedugtam a fülhallgatót a fülembe(elalvás előtt mindig hallgatok egy kis zenét már évek óta...teljesen mindegy,hogy hány óra van,hol vagyok,vagy mi történik,az alvás előtti zene sosem marad el).Egy pár szám meghallgatása után kihúztam a fülemből a fülesemet és lefeküdtem...egy pár perc után jöttem rá,hogy nem tudok elaludni.Azt hittem,hogy cseng a fülem,ezért felültem.A felettem lakók nagyon úgy érezték,hogy most zenélniük kell,mert belekezdtek a gitározásba és az éneklésbe.Egyátalán nem volt rossz,sőt nekem kifejezetten tetszett.Visszafeküdtem az ágyba és vártam,hogy elaludhassak.De nem ment,Hiába volt jó az mit játszottak,nem tudtam elaludni.Ránéztem az órára:00:32..ezt nem gondolják komolyan,ugye?Felpattantam az ágyból,és egy parfist a kezembe kapva,felpattantam az ágyamra,és a parfisnyéllel megkocogtattam a plafont...kellett pár próbálkozás,mire meghallották,de végül abbahagyták,én pedig boldogan zuhanhattam mély álomba...
Az álom ma éjjel nem jelentkezett.Nem minden éjjel álmodtam a különös fiúról.Lementem,hogy csináljak magamnak egy kis teát,majd rájöttem,hogyha ma enni akarok,akkor el kell mennem egy boltba.Felöltöztem,és leültem meginni a teámat...vagyis leültem volna,ha nem kopogtatnak.
Nem ismertem senkit sem,ezért nem tudtam,hogy ki lehetne az.A zárt ajtó mögül elkiáltottam magamat.
-Ki az?-kissé bizonytalannak éreztem magamat,de örültem,hogy ez nem hallatszott a hangomon.Ű
-Szia.Ne haragudj,nem akarok zavarni...én csak elnézést szerettem volna kérni a tegnapiért...tudod a zenélésért az éjszaka közepén.-halkan felnevettem,mert biztos voltam benne,hogy akkor ő lehet az a fiú,aki a felettem lévő lakásban lakik.Kinyitottam az ajtót,de azonnal el is akadt a lélegzetem.Egy kb 190 cm magas fiú állt előttem,szőke hajjal,édes mosollyal.Próbáltam normálisan viselkedni és nem a hajamhoz kapkodni,ezért én is elmosolyodtam a szemébe néztem.Mivel látta,hogy én nem szólalok meg,ezért ő kezdett bele.
-Szóval ne haragudj.Nem tudtuk,hogy laknak alattunk,mert egy ideje már nem lakott a 12-ben senki sem.Ja és...Patocska Olivér vagyok-majd kinyújtotta felém jobb kezét...

Hát megérkezett a 2.rész is.Remélem tetszett! :) 

~Réka

Sziasztok!
A történetben hamarosan szerepet fognak kapni a ByTheWay tagjai,ezért szeretnék valamit elmondani.Ami a történetben van,az teljes egészében az én agyam szüleménye,bármilyen hasonlóság puszta véletlen.Ebből adódik,hogy nem ismerem a fiukat személyesen,ezért ami a történetben szereplő Ninával és a fiukkal történik,az nem igaz történeteken alapul...legalábbis direkt biztosan nem :)
Valamint a történet elején nem az ismert bandaként lesznek ismertek,a végén pedig még nem gondolkodtam... :) Remélem elnyeri majd a tetszéseteket! ;)
~Réka

1 rész.

És indulok.Egész éjjel egy percet sem aludtam,annyira izgatott vagyok.Egy társasházba fogok költözni és szeretnék nagyon hamar munkát találni.Senkit nem ismerek ott,ami lehet előny és hátrány is.Kipattantam az ágyból és besiettem a fürdőbe.A fürdőkád peremén volt a kikészített ruhám,amit tegnap kitettem,ugyanis a többi cuccom már mind a bőröndökben voltak.Kifésültem a hajamat,fogat mostam,felöltöztem majd visszasiettem a szobámba.Elszomorított a látvány.Üres falak,egy franciaágy,egy megcsupaszított íróasztal.Ennyi maradt a szobámból.Bármennyire is vágytam elmenni,azért ijedt is voltam.Egy olyan helyre megyek,ahol senkit sem ismerek,nem tudom,hogy merre van a legközelebbi közért,vagy éppen,hogy melyik buszra kéne felszállnom.Megráztam a fejemet,mintha így akarnám eltüntetni a rossz gondolatokat.Felkaptam pár táskát és lesétáltam a nappaliba.Anya és apa a szokásos reggeli kávéjukat iszogatták a szokásos helyükön és szokatlanul nagy csendben.Amint megláttak,egy hamis mosolyt varázsoltak az arcukra és rögtön felpattantak.
-Jó reggelt kicsim!Hozom a többi táskádat!-Apu egy puszit nyomott a fejem búbjára és már el is tűnt a lépcsőn.
Anya nem mondott semmit.A lábamtól végigmért és könnybe lábadt szemekkel nézett a szemembe.Amint megláttam arcán az első könnyet,odaszaladtam hozzá és hosszasan megöleltem.Először váratlanul érte(nem egy érzelemkimutatós személyiség vagyok),de utána boldogan viszonozta.Kicsit eltolt magától,hogy a szemembe tudjon nézni,majd megpuszilt.
-Vigyázz nagyon magadra,ne nyisd ki idegeneknek az ajtót..vagyis ne nyisd ki senkinek sem az ajtót!Óvatosan a közlekedéssel,ha nem muszáj akkor inkább ne vezess...menj inkább busszal!Találj magadnak egy jó munkát és..és..-elcsuklott a hangja.
-Tudom anya és hidd el,hogy vigyázok magamra!És kérlek ne sírj már annyira!Nem a világ végére megyek!
Már majdnem én is elsírtam magam,amikor apa hatalmas dobogással,de leért a bőröndökkel a nappaliba...mehettem is!Bepakoltunk a kocsiba.Apa ragaszkodott hozzá,hogy elkísérjen,ezért ő bepattant a vezetőülésbe,én pedig még egyszer magamhoz szorítottam anyát,majd beszálltam apa mellé.
-Készen állsz?-kérdezte,és megszorította a kezemet.Nem tudtam,hogy pontosan mit mondjak,de a legmagabiztosabb bólintottam egyet.
-Igen.Mehetünk...

PROLÓGUS! 

Zuhantam...
Iszonyatos sebességgel,egyre közelebb a földhöz,de nem félek.Mert tudom,hogy ő ott van és megvéd.Tudom,hogy rá bármikor számíthatok,nem hagy el.Boldogan zuhantam,mert az,hogy magam mellett tudhatom,a világ legcsodálatosabb dolga..és ha meg is kel halnom,boldogan vagyok,mert az ő karjában teszem...csak azt kéne megtudnom,hogy ki ő...
A nap besütött a szobámba,kiragadva ezzel a csodás álmomból.Egy hete döntöttem el,hogy elköltözök a családi fészekből.A szüleim egyátalán nem repestek az örömtől,de én dacosan hajtottam a magamét.Egyszerűen meg kell tudnom,hogy mire vagyok képes egyedül.Na nem a világ végére akarok költözni,de elég messze ahhoz,hogy ne tudjanak aggodalmas szüleim minden nap átjönni hozzám,hogy megnézzék,hogy vagyok.Budapestre költözök.A Nyíregyházi életem ettől fenekestől felfordul.Vannak ingatlanos ismerőseink,szóval már megvan,hogy hova megyek,és őszintén vártam.Másfél hét,és már itt sem vagyok.Szerettem itt élni,de már 19 éves vagyok,és kell egy kis változás...

Ezzel a bevezetővel szeretném bemutatni a blogomat.A főszereplőt Ninának hívják,és Pesti életében jó sok bonyodalom lesz! :)
~Réka