5.rész

Biztos voltam benne,hogy már barátunk vagyunk.És láttam rajta,hogy ő is pontosan ezt gondolja...

A többhiek már rég leértek a lépcső,ezért jobbnak láttuk,ha mi is utánuk indulunk.Már lefelé haladva megéreztem a finom illatot,de ahogy az étkezőbe értünk,már igazán összegyült a nyál a számban...
-Na végre!Már azt hittük,hogy sohasem találjátok meg a levezető utat!-Peti megjegyzésén mindenki felnevetett...még én is.
-Bocsi...csak útközben eltévedtem.-kacsintottam a mellettem ülő Petire.Felnevetett,majd fél karjával megszorongatott.Hát akkor...jó étvágyat neki is!A fiúk megvárták,amíg én szedek először,majd szépen sorban ők is megpakolták a tányérjukat.Nem tudtam,hogy mire számítsak,nem mintha nem bíznék Olivérben.Csak hát...valjuk be,hogy fiú(micspda felfedezés!)és köztudottan a huszonéves fiúk nem épp főzőcsatornát néznek lefekvés előtt.Gondoltam,ha már az illata jó,akkor az íze is biztosan a helyén van.És milyen jól gondoltam!Nem,hogy a helyén volt,hanem egyszerűen mennyei volt.A fiuknak semmi meglepettség nem volt az arcukon,gondolom,hogy már hozzászoktak.A vacsora után(kétszer szedtem),mindent elpakoltunk az asztalról és mosogatni kezdtünk.Mivel Olivér csinálta a kaját,ezért őt pihenni száműztük,de sokan lettünk volna négyen a mosogatáshoz,és mivel én ragaszkodtam ahhoz,hogy segítsek,Ya Ou jött nekem segíteni,a többiek pedig elmentek kiválasztani a filmet/filmeket.Éppen a mosogatás közepén jártunk,amikor hideg vizet éreztem a pólómon.Ya Ou lepocsolt.Nagyon meglepődtem,(ezt nem kis sikoltással a tudtára is adtam).
-Ezt most nem gondoltad komolyan,ugye?-összehúzott szemöldökkel figyeltem,hogy mit válaszol.A kinézetemen felröhögött,én pedig(mivel nem kért tőlem bocsánatot),egy ,,ha harc,hát legyen harc"pillantással rögtön neki is estem.A mosogatószivacsot a víz alá mártottam,és amikor azt hitte,hogy ezt bizony megússza,akkor szépen a vállára csavartam.Persze,ezt ő sem hagyhatta annyiban,így rögtön vissza is támadt.A mosószeres víz felszínén,habok úszkáltak,ő pedig a tenyerébe véve egy ,,adagnyit",konkrétan pofán fújt vele.Emiatt úgy néztem ki,mintha egy rossz mikulás utánzat lennék...egy nagyon-nagyon rossz utánzat!Ezek után mondanom sem kell,de hol én támadtam,hol pedig ő.Volt,hogy egyszerre mindketten.Az elején még csak fröcsköltük egymást,de a végén én már egy ,minden mindegy' alapon egy tiszta pohárba vizet öntve konkrétan fél méteres távolságból mindent a ruhájára öntöttem.Ezt azért ő sem várta és miután megláttam a tekintetét,tudtam,hogy ezt azért mégsem kellett volna...haha.Ez van!
Egy pillanat leforgás alatt végiggondoltam,hogy mi történhet velem és mintha csak az életemen múlna,rohanni kezdtem.Ya Ou pedig szorosan a nyomomban volt.Sikítva/röhögve szaladtam,fel a lépcsőn,hogy találjak valakit,aki megment.Hiába ordítottam,hogy mentsenek meg,senki sem vette a lapot.Egy pár másodperc múlva,az egyik szobából három kíváncsi fej kukucskált ki.
-Hé!Eddig tartott,amíg észbe kaptatok?És ha egy betörő lenne?-kérdeztem tettetett felháborodással.
-Akkor most valószínűleg nem ezt kérdeznéd tőlünk.-vágta rá,a SZERINTE teljesen logikus választ Bence.
-Hatalmas logikád van!-dicsértem meg.Egy pár pillanat múlva,ahogy mindenki végigmérte a másikat,egyszerre tört fel belőlünk a röhögés.Nem tudom megmondani,hogy pontosan miért.Talán benne lehetett az,hogy úgy néztem ki,mintha ,,vizespóló' versenyről érkeztem volna,vagy,hogy Ya Ou időközben már levette csurom vizes pólóját,és egy szál vizes melegítőben(igen,pontosan ott volt vizes)úgy nézett ki,mintha éppen bepisilt volna.Lehet,hogy ezek is közrejátszottak.Egy biztos.Egyikünk sem tudta befejezni.
Pár perc után,már a röhögés miatt fellépett hasfájástól görnyedve néztem fel és láttam,hogy mindenki kezd megnyugodni.Ennyi kellett,érkezett is az újabb roham.
-Na jó...-kezdte Olivér,de alig értettük,a sűrű levegővétel miatt-Nina,gyere és adok neked egy tiszta felsőt,meg talán valami melegítő féleséget is,h nem csúszik le rólad.Sziki,te kérlek szedj össze minden kaját,amit találsz lent,majd Ya Ou segít neked...Bence,te pedig kérlek szépen döntsd el,hogy mit nézzünk...ez amúgy is a te reszortod.-Olivér ,,Úr" kiosztotta a feladatokat és mindenki munkához is látott.Senki sem vette rossz néven,hogy megmondta,hogy ki mit csináljon,egyszerűen kellett valaki,aki összekapar minket,és megmondja,hogy ezután az őrület után mi legyen.Mindenki elindult a dolgára,Olivér pedig mosolyogva intett egyet,és követni kezdtem a szobája felé.Belépve egy igazán rendes szobát találtam.Az ablak előtt,egy gitár volt,a falon pár kép,egy íróasztal,amin rengeteg papír és kotta szerepelt,valamint egy ágy,amin látszott,hogy kapkodva ágyazták meg.De a föld tiszta volt,sehol szennyes,vagy valami ehhez hasonló.
-Nem muszáj adnod valamit...le tudok szaladni és gyorsan átöltözöm.Nem sok idő...
-Dehogyis!Minek mennél le,ha egy pólót és egy nadrágot mi is tudunk neked adni...bár nem biztos,hogy jó lesz,de itthonra mindenképpen megfelel.Olivér ideadott egy pólót,ami nem az én méretem volt,de nem mondanám,hogy olyan bódítóan nagy volt.Majd kiszaladt a szobából,és egy cicanadrággal tért vissza.Felhúzott szemöldökkel néztem rá.
-Ne nézz már így!Nem az enyém.Bence barátnője szokott itt ebben aludni.-felnevettem,majd elvettem a felém nyújtott darabot.
-De nem baj,hogy felveszem?
-Egyátalán nem.Bence adta ide,hogy ne egy általam adott boxerben keljen flangálnod.-nevetett fel ő is.
Kiment,amíg átöltöztem,majd én is utána mentem.Se a nappaliban,sem máshol nem találtam őket.
-Hahó!
-Gyere Nina!Itt vagyunk!-a hang egy szobából jött.Beléptem oda és jobbtól egy nagyobb tévé volt,előtte egy kanapé,és sorban babzsákfotelek.
-Na végre...már majdnem elkezdtük nélküled!-ugratott Sziki.Leültem a kanapéra Olivér mellé,felhúztam a lábaimat.A kanapé mellett egy kis fotelen ült Sziki,Bence a kanapé előtt törökülésben,Ya Ou pedig levágta magát Olivér mellé.És elindult a film..

Na!Megérkeztem a kövi résszel.Amíg iskola van,addig ilyen bizonytalanul tudom csak hozni a részeket,de azért hozom,amint tudom!Remélem tetszett annak,aki olvasta!Jó éjt mindenkinek!
~Réka