3.rész

-Szóval ne haragudj.Nem tudtuk,hogy laknak alattunk,mert egy ideje már nem lakott a 12-ben senki sem.Ja és...Patocska Olivér vagyok-majd kinyújtotta felém jobb kezét...

Először a kezére néztem,majd a szemébe.Már kezdett volna kínos lenni,amikor feleszméltem és nagy mosoly keretében megráztam a kezét.
-Szia...Nina vagyok.
-Szia Nina..most költöztél ide?-kezdett kicsit furcsa lenni,hogy 2 perce beszéltünk,de már legalább ezerszer köszöntünk egymásnak.
-Igen.Én tegnap költöztem be.-kicsit mintha remegett volna a hangom,de nagyon reméltem,hogy nem vette észre.Nem tudom megmondani,hogy miért éreztem magamat olyan különösen a közelében.Én egy eléggé határozott személyiség vagyok,és ha volt is olyan,hogy szimpatikus lett volna egy fiú,akkor biztos,hogy nem vette észre.Mégis ő olyan más volt.Nem tudom megmondani,hogy miért,igazából én sem tudom.
-Hát akkor örültem,hogy megismerhetlek Nina,ha bármiben segíthetek,akkor csak csöngess fel.

Bólintottam egyet majd intett,és elment.Bezártam az ajtót,majd a fürdőszobába siettem és belenéztem a tükörbe.Szerencsére nem vörösödtem el.A biztonság kedvéért hideg vízzel megmostam az arcomat és a tarkómat,és a konyhába vettem az irányt.Hirtelen eszembe jutott,hogy még fel sem hívtam Jutkát,ezért némi keresgélés után tárcsáztam a számát.Nem tartott sokáig a telefonbeszélgetésünk,mert éppen dolgozott,de nagyon sokszor megköszöntem neki,hogy egy álomlakást szerzett nekem,majd letettük.A gyomrom fájdalmasan korgott egyet,és mivel nem volt itthon semmi,ezért muszáj voltam a boltba menni.Csakhogy fogalmam sincs,hogy merre induljak.Nem tudtam,hogy most hova menjek,vagy mit csináljak.Nem mehetek fel Olivérhez,mert még csak most ismertem meg és különben is mit gondolna rólam,ha 5 perc után már rögtön a házában csüngnék?Mivel nem láttam más kiutat,ezért felkaptam a sarumat,a zsebembe csúsztattam a telefonomat,majd kiléptem az ajtón.Miután meggyőződtem arról,hogy becsuktam a lakást és senki sem fog tudni olyan egyszerűen bejutni(legalábbis nagyon remélem),a lépcsőház felé vettem az irányt.Nem siettem,szépen lassan mentem,és lejátszódott egy csomószor a fejemben,hogy mit fogok neki mondani.Egy pillanatot hezitáltam az ajtaja előtt,majd megnyomtam a csengőt.Halk motoszkálást hallottam,majd egy kulccsörgést,és már nyílt is az ajtó.A döbbenettől egyszerre köpni-nyelni nem tudtam.
-Peti?Hát te?Te itt laksz?-régi szomszédommal találtam szemben magamat.Nem laktunk sokáig egymás mellett,talán 2-3 év lehetett,de nagyon jó barátságban voltunk.Bár akkor még csak 14 voltam,nagyon aranyos volt velem és minden akkori pasigondomat meghallgatta.Én pedig örömmel mondtam el neki.
-Igen én...a banda ma próbát tart és izé...de te,hogy kerülsz ide?És gyere már,adj egy ölelést!-nagy vigyorral öleltem át a nyakánál,ő pedig a derekamnál fogva magához húzott és szorosan ölelt.Nagyon jó volt újra látni.Nagyon sírtam,amikor ott kellett hagynom és elköltöztünk.Nem kell rosszra gondolni,köztünk sosem volt barátságnál több.A korkülönbség is nagyon számított,meg...sosem tekintettem rá máshogyan,csak úgy mint a barátomra.Ő már szinte olyan nekem,mintha a bátyám lenne.
-Gyere már be!Ne álldogálunk itt kint.-a karomnál fogva behúzott,meg sem várva reakciómat.
-Igazából én csak a...-próbáltam volna neki elmagyarázni,hogy miért is jöttem,amikor hirtelen Olivér lépett be a szobába.
-Hé Sziki ki vol...Nina?Te vagy az?Mit keresel itt?És ti ismeritek egymást?-olyan döbbent fejet vágott a szőkeség,hogy akaratlanul is,de felnevettem.
-Én is pont ugyan erre vagyok kíváncsi..honnan ismered te Ninát?-Peti hol rám,hol pedig Olivérre nézett,de végül ő is csak felnevetett.
-Nina..ezt mindenképp meg kell magyaráznod,de előbb gyere és ülj le.-Peti egy hatalmas szobába vezetett,ami nappaliként szolgált,és leültetett a kanapéra.
-Szóval?Hogy kerülsz ide?És honnan ismered Olivért?-vettem egy mély lélegzetet,majd mosolyogva az ex-szomszédomra néztem.
-Tegnap költöztem ide,a 12. lakásba.Nem tudtam,hogy itt laktok,és este én voltam az aki feldörömbölt.Reggel Olivér lejött elnézést kérni a hangzavarért,és akkor ismertem meg...-végig Peti szemébe néztem,de most Olivér felé fordultam és neki kezdtem beszélni.
-Peti a régi szomszédom.Egy pár évig éltünk egymás mellett,de a családomnak el kellett költöznie.Egy ideig tartottuk a kapcsolatot,de aztán ez megszakadt...túl nagy volt a távolság...Ja és...azért jöttem,mert nem tudom,hogy merre van a bolt.És mivel nincsen a lakásban semmi ennivaló,ezért gondoltam,hogy elmennék bevásárolni,de nem tudom,hogy merre kell mennem.Ezért feljöttem,hogy segítséget kérjek.
-Persze szívesen segítünk.Vagyis Olivér szívesen segít.Nagyon szívesen elmennék veled,de délután el kell mennem.De ha gondolod Oli megmutathatja...
-Persze...egy pillanat és mehetünk is...nekem is vennem kell pár dolgot,így legalább lesz társaságom.
Olivér kiment a konyhába,én pedig kettesben maradtam Petivel.
-Milyen bandád van neked?-hirtelen eszembe jutott amit mondott..hogy itt szoktak próbálni.
-Ja hát...Van egy bandánk és itt szoktunk próbálni.Olivér,Ya Ou,Bence és én...ez a ByTheWay...-elmosolyodtam a név hallatán.Máris nagyon tetszett.-Bemutatnám neked őket is.Van kedved megismerkedni velük?
-Persze nagyon szívesen.-boldog voltam,mert úgy éreztem,hogy nagyon jó helyre költöztem.Olyan aranyosak voltak.Bár a négy fiú közül még csak kettőt ismertem,de rögtön gondoltam,hogy az ismeretlenek is ilyen kedvesek lehetnek.Sziki nem bandázna olyanokkal,akikben bármi rossz szándék is lenne.Ő ilyen.Mindig is a jó fiúk közé tartozott...ezzel nem azt akarom mondani,hogy nem volt benne semmilyen balhéban sem,de huzamosabb ideig nem tudna olyan barátokkal lenni,akik nem olyan jó emberek,mint ő.

-Oké...akkor este,vacsora nálunk.Benne vagy?-láttam,hogy rögtön izgatott lett...nem tudtam volna nemet mondani,de őszintén nem is akartam.
-Persze a ma este szuper.
-Mehetünk?-hirtelen ott termett Oli,nekem pedig gyorsabban kezdett dobogni a szívem...biztosan az ijedtség miatt.Bár próbáltam arra fogni,hogy azért lettem izgatott,mert megijesztett,de a lelkem mélyén tudtam,hogy ennek egyátalán semmi köze hozzá...már csak azért sem,mert én nem ijedtem meg.Örültem,hogy ott van.
-Igen.Megyek is.-fölálltam a kanapéról és megöleltem Petit.

-Akkor este.-mosolygott rám.
-Igen...este itt vagyok.
-Milyen este?-kíváncsiskodott Olivér.
-Majd Nina elmeséli.De nekem mennem kell pakolni,ha el akarok menni és vissza is akarok érni.
Olivérrel elindultunk lefelé a lépcsőn,mert jobbnak láttuk ha nem várunk a liftre.A friss levegőre érve máris sokkal jobban éreztem magamat.Ha hazaérek biztosan kiszellőztetek.Fel sem tűnt,hogy milyen oxigénhiányos a kis lakásom,amíg ki nem értem a levegőre.
-Szóval milyen este?-fél szemmel rám nézett Olivér,de én gondosan ügyeltem arra,hogy ne nézzek a szemébe.
-Peti meghívott vacsorára,hogy megismerjem a banda másik két tagját.-nem bírtam,ezért kissé elfordítottam a fejemet,hogy ránézhessek,és azt láttam,hogy mosolyog.
-Miért vigyorogsz?Rosszat mondtam?Vagy nem jó a ma este?-kezdtem kissé kínosan érezni magamat,mert Peti meghívását simán elfogadtam,de bele sem gondoltam,hogy vajon Olivér mit gondolhat erről.?

-Nem..nem dehogyis!Ne is gondolj ilyenekre!Csak a Petin...mi Szikinek hívjuk és nagyon furcsa azt hallani,hogy Peti.De semmi probléma.Már várom az estét.-annyira aranyosan mosolygott rám,hogy rögtön nekem is mosolyognom kellett.
-Szóval szomszédok voltatok...és...volt köztetek több is,mint barátság?-nem éppen erre a kérdésre számítottam.
-Nem...mi mindig csak barátok voltunk.Nagyon-nagyon jó barátok.-akaratlanul is elmosolyodtam,mert eszembe jutott,hogy mennyi mindent csináltunk amíg szomszédok voltunk.-Még nagyon fiatal voltam,talán 14 éves,és Petivel..azaz Szikivel nagyon jóba lettem.Olyan felnőtt volt,aki nem nézett le azért,amiért fiatal voltam.Sokkal jobban megtaláltam vele a közös hangot,mint más korombeli fiatallal.Ő mindig ott volt,ha szükségem volt rá.És minden segített,ha éppen arra volt szükségem.Olyan ő nekem,mintha a bátyám lenne.-nem gondoltam volna,hogy ennyire megnyílok Olivérnek.Hiszen alig 1 órája ismerem,mégis olyan biztonságban éreztem magam mellette.Nem is figyeltem merre megyünk,azt sem tudtam,hogy mennyi idő telhetett el,de megérkeztünk a bevásárló központba.Ketté váltunk,és ő megvette ami neki kellett,én pedig konkréten felvásároltam mindent,amit meg lehetett enni.A kasszánál megvárt és együtt indultunk haza.Jóval több dolgot vettem mint ő,mert neki csak néhány dolog hiányzott otthonról,nekem viszont minden ami kell,az hiányzott.Ki is vette a nehéz szatyrokat a kezemből és ideadta a kezembe azokat,ami könnyebb volt.Az utat végignevettük.Rengeteg dologról mesélt.Hogy pontosan,hogy alakult meg a ByTheWay,hogy milyen Ya Ou és Bence,és rengeteg sztorit mesélt Petiről.Jó volt vele beszélgetni,nagyon hamar elrepült a visszafelé tartó út.Az ajtó előtt visszacseréltük a szatyrainkat,megköszöntem neki,hogy elkísért,és megbeszéltük,hogy este találkozunk.Nem nagyon tudtam,hogy mit takar az ,,este" szó,ezért a hét órában állapodtunk meg.Egy ragyogó mosollyal elköszönt,majd felfelé indult.Mosolyogva beléptem a lakásomba és lepakoltam mindent a konyhába.Az ablakokat sarkig kinyitottam és engedtem,hogy had jöjjön be a friss levegő.Kipakoltam mindent,amit a boltban vásároltam,bezártam az ablakokat,majd zuhanyozni indultam...

Megérkezett a 3. rész.Remélem tetszik! :)
~Réka