2014. július 1., kedd

11.rész

Nagyon figyelmes dolog volt tőle,és jól esett,hogy ennyire törődik velem! 

-Jól van Nina...készen vagyok.-rám mosolygott,de láttam rajta,hogy már alig áll a lábán.Nagyon fáradt volt,akárcsak én.Megköszöntem segítségét,elköszöntünk egymástól,majd elment,én pedig megpróbáltam balesetmentesen elaludni,de még mindig nem jött álom a szememre.Bekapcsoltam a laptopomat,és iszonyatosan megörültem,amikor láttam,hogy Miri elérhető skypon.Gyorsan rá is csörögtem.Pár másodperc múlva már barátnőm vigyorgó fejébe bámultam.
-Nem is gondoltam volna,hogy ilyenkor foglak elérni.-néztem rá csodálkozva.
-Szerencse,hogy mos hívtál,már éppen ki akartam jelentkezni,de nagyon örülök,hogy nem tettem.Fú...rengeteg mesélni valóm van.A kollégium eszméletlenül néz ki,bár az iskolával sincsen bajom.Nagyon kedvesek,és rengeteg helyes fiú van.Holnap este bulit tartanak és meghívtak.Már nagyon várom.-olyan boldogan mesélt,láttam rajta,hogy az egyetem minden percét élvezi.Jót tett neki,hogy elment.
-És kikkel vagy jóban?Kedvesek az emberek?
-Hát figyelj...kb olyan mint a gimi.Ugyanúgy vannak kedves lányok,például a szobatársaimmal,Pannival meg Fruzsival nagyon jól kijövök.De itt is vannak cicababák,akik persze mindennél és mindenkinél tökéletesebbek.Annyi,hogy a fiúk oltári kedvesek.Van persze köztük nagyon ,,érdekes" személyiség is,de a többségük kedves.Minden felsős azt mondja,hogy addig bulizzuk ki magunkat,amíg el nem kezdődik a kőkemény tanítás,mert utána nincs megállás.Ez már nem olyan,mint a gimi,hogyha valamit nem értek,akkor kedvesen elmondják.Leadják az anyagot,és amennyit lejegyzeteltél annyit tudsz.-persze a többséggel tisztában voltam,de nem gondoltam volna,hogy ez tényleg ennyire durva.
-Találkoztál már tanárokkal?
-Nem,még egyenlőre nem.Ez most csak egy hét,amikor körbenézünk a suliban,megkapjuk a szobatársakat.Mindenkinek be kell jönni,de utána haza is mehetünk és majd szeptemberben találkozunk.A tanárokkal is csak akkor fogunk találkozni.
-Szóval akkor még ott vagy egy kicsit,aztán jöhetsz is haza?
-Igen.Most még itt vagyok egy hétig,és utána nyár.És majd szeptember valahanyadikán meg beköltözöm.
-Lenne egy ötletem...tudom,hogy otthon is akarsz lenni,és ezt megértem.Legyél a szüleiddel.De nem akarsz rám szánni egy kis időt?Eljöhetnél hozzám egy kicsit,mondjuk 1-2 hétre,aztán meg hazamész.-elszeretnék normálisan köszönni Miritől,mert ha elkezdődik neki a suli,akkor már szinte sosem fogunk találkozni.
-Dehogynem...szívesen megyek!Már nagyon hiányzol,és amúgy is megakartam nézni már az új lakásodat.Mikor menjek?
-Hát mi lenne,ha most nem haza mennél,hanem át hozzám?Felutazol ide,elleszünk itt egy ideig,aztán meg hazamész...ez így rendben?
-Még szép,hogy rendben.Vigyázz kislány mert 5 nap és szétverjük a házadat!-felröhögtem.Annyira bezsongott.Nagyon jókat fogunk mi bulizni együtt!
-Mindenképpen szivi.Na megyek,mert elájulok!Puszillak,és készülj!
Annyira örülök,hogy Miri nálam lesz egy ideig.Hihetetlenek vagyunk,amikpr össze vagyunk engdve.Már nagyon régóta ismerem.Boldogan zuhantam mély álomba...

~6 nap múlva~

Ma érkezik Miri.Annyira izgulok,hogy már kitakrítottam a házat ezerszer,egy hónapra elég kaját vettem,és felkészítettem a fiúkat.Ugyanis mindannyian ragaszkodnak hozzá,hogy bemutassam nekik Mirit.Olit már egyszer látta,de őt is csak skypon keresztül fél perc erejéig.Miri is izgul,olyanokat mondott,hogy reméli nem okoz majd csalódást.Megnyugtattam,hogy ő senkinek sem tud csalódást okozni.
-Na?Nagyon izgulsz?-kérdezte Olivér,amikor éppen porszívóztam a nappaliban.
-Igen.Remélem tetszeni fog neki.Nem tudom,hogy miért izgulok,hiszen ő Miri,akivel a kupis szobám közepén tárgyaltuk ki a fiúkat hetedikesen.És...én csak azt szeretném,ha minden a legjobban sülne el,mert ez a pár nap jutott nekünk,és aztán elmegy és kitudja,hogy mikor látom utoljára.
-Nina...hé!Nyugi!Pisis korotok óta ismeritek egymást...minden a leges legkirályabb lesz.Amúgy meg én is itt vagyok,szóval már nem lehet gáz a hangulat.-olyan aranyos,ahogyan próbált megnyugtatni.
-Köszönöm Oli!Sokat jelent nekem,hogy segítesz.-odamentem hozzá,és megöleltem.-Bakker!Mennyi az idő?El fogunk késni.Oli,ugye velem jössz?

-Persze.Te jó ég!Állj már le!A végén még elájulsz...hallod?
-Oké!Minden rendben!Menjünk!-gyorsan felkaptam egy szandit,még egyszer belenéztem a tükörbe,majd kiléptünk a ház ajtaján.Gondosan bezártam az ajtót,és el is indultunk.Nem tudom megmondani,hogy miért vagyok ilyen ideges!Elvégre miri tényleg a legjobb barátnőm,és soha nem töltöttünk külön még hosszabb időt.Amikor elköltöztünk egy kis ideig,akkor is minden nap beszéltünk,és persze ezért már Szikit is nagyon jól ismeri.Persze csak virtuálisan.Szóval Sziki és ő biztosan jól kifognak jönni.Olival sem lesz szerintem semmi baj,mert Miri bírja az ilyen poénos srácokat.Ya Ou,meg Bence pedig...hát nem hinném,hogy bármi kivetnivalót találna bennük...de Miri nem is ilyen!Annyira ideges vagyok,hogy már minden hülyeség végigjátszódott a fejemben.Pedig ez hülyeség.Miri írtó jó fej,ahogyan a fiúk is.Nem kell itt parázni!
Egy pár gondolattal megnyugtattam magamat,majd leintettünk egy taxit Olival,és elindultunk az állomásra.Kipattantam az ajtóból,és befelé siettem.A sok pöszmögésemnek köszönhetően egy kicsit megcsúsztunk időben,ezért az ajtóban az én legjobb barátnőmet láttam.Megtorpantam,majd automatikusan futni kezdtem,és egyenesen a nyakába ugrottam!
-Úr Isten!Te jóságos ég!Annyira hiányoztál már!!-szorosan öleltem,szerintem egyikőnk sem kapott levegőt.
-Hé Nina!Én is imádlak,és nagyon hiányoztál már,de engedj már el!Megfulladok!-mindketten felröhögtünk,majd elengedtem.

-Nagyon sokat barnultál.És szőkültél.Hogy a pesti szmog mit ki nem vált belőled?!-komolyan nézett rám,de én nem bírtam és felnevettem.Elvettem tőle egy táskát,majd átkaroltuk egymást,és a taxi felé indultunk.Rengeteget röhögtünk egymáson,és szinte minden járókelő kíváncsi szemekkel nézett ránk.Ez van,ha minket összeengednek!Olivér a kocsiajtónak dőlve nézett minket,és amikor közeledni kezdtünk.Ellökte magát a járműtől,és felnyitotta a csomagtartót.
-Oliii!!Megjött!!!-na erre a felkiáltásra már tényleg az egész vasútállomás és környéke minket nézett!
-Látom,látom,de ne visíts már!-komolynak szánta ezt a mondatot,de láttam a szemén,hogy ő is majdnem megfulladt,amiért vissza kellett tartania a röhögést.
-Szia Miri!Nagyon nagyon nagyon sokat hallottam már rólad!-nézett rá Oli a barátnőmre.

-Csodálkoznék is,ha nem így lenne.Biztosan végigparázta az egész napot,ugye?-a beszélgetésük főszereplője én voltam,és láthatólag egyiküket sem érdekelte,hogy ott vagyok!
-ÁÁ nem dehogy!Miből gondolod ezt?Csak az elmúlt öt napot szenvedte végig...néha néha egy-egy pánikrohammal.
-Na jó..ez már enyhe túlzás!-néztem rájuk szúros szemmel,de mindketten csak kinevettek.-Na jól van Idióták!Ha kiszórakoztátok magatokat rajtam,akkor talán el is indulhatnánk!Ma buli van!
-Ma?Minek?-nézett rám Oli.
-Azért Szivi,mert én azt mondtam!Na hajrá!-mindkettejüket betessékeltem a kocsiba és el is indultunk.Az úton Miri mesélt nekünk a suliról részletesebben,amit kíváncsian hallgattunk végig.
-Itt vagyunk!-néztem ki az ablakon vidáman,és még alig állt meg az autó,de én már nyitottam is ki az ajtót.Oli magára vállalta a csomagok cipelését,így ő megvárta a liftet,mi pedig előreszaladtunk a lépcsőn.Gyorsan kinyitottam az ajtót,és betessékeltem rajta Mirit.
-Hát Miri...légy üdvözölve nálam!
-Te jóságos ég!Ez gyönyörű!-csodálkozva nézett végig mindent!-Már bocsi,de sosem gondoltam volna,hogy egyszer lesz egy ilyen házad!

-Hát őszintén én sem...gyere,megmutatom a galériát.Ott fogunk aludni,mert van egy hatalmas francia ágyam.Nagyon jól jártam,mert az előző tulaj,szinte mindent itt hagyott nekem!
-Csodaszép itt minden!
Becsapódott az ajtó,és ettől Miri megrettent.
-Jaj semmi baj,csak Olivér dobta be a cuccaidat!Megbeszéltem velük,hogy felmegyünk vacsizni!Már nagyon kíváncsiak rád,Szikinek meg már nagyon hiányzol!

-Oh ne is mondd!Már alig várom,hogy láthassam Szikit!Egy kicsit olyan nekem,mintha a bátyám lenne,pedig még sose találkoztam vele személyesen.
-Hidd el,megtudom érteni!Én is pont ezt gondolom...na nézzél szépen körbe,én felhozom a tatyód,kipakolunk,és...és hát vettem egy üveg pezsgőt!Megünnepeljük,hogy itt vagy!
-Jajj Nina!Te mindig tudod,hogy mire van szükségem!-nézett rám Miri,majd mindketten felnevettünk.Egyikünk sem volt nagy piás,nem azok a személyek vagyunk,akik minden nap berúgnak.Mi csak mértékkel szoktunk inni,és akkor sem minden nap.Én egyedül például egyátalán nem szeretek inni.Leszaladtam a földszintre,és felvittem Miri táskáját,ő pedig szétterült az ágyamon.
-Mi lenne ha néznénk egy filmet?Annyira kimerített a korán kelés,hogy muszáj vagyok pihenni,különben elalszom vacsora közben.-barátnőm igen csak nagyokat pislogott,és mivel én sem voltam a topon,belementem,és bekapcsoltam a gépemet.Mindketten nagyon szeretjük a Harry Potter-t,ezért elindítottam az első részt.Gyorsan hoztam fel egy kis rágcsát,meg a pezsgőt,és kezdetét vette a lazulás...

Tudom,hogy nagyon régen volt már rész,és ezért elnézést kérek!Vasárnap jöttem haza egy táborból,és elvették a telefonunkat,ezért nem tudtam szólni,de most már vagyok,és igyekszem sűrűn hozni a részeket!
Csók mindenkinek,szép estét! :*

(Szeretnélek megkérni titeket,hogy ha lehet,akkor mutassátok meg az ismerőseiteknek a blogomat,hogy többen olvassák! :) Nagyon-nagyon hálás lennék érte!Köszönöm <3)
ByTheWay-es jó éjszakát mindenkinek! <3

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Magamról

Saját fotó
Eddig hobbiból írtam,most az a célom,hogy segítsek azoknak,akik olyan elcseszett helyzetben vannak mint én.Fiúk,üzenem nektek,hogy kapjátok be!