12.rész

Gyorsan hoztam fel egy kis rágcsát,meg a pezsgőt,és kezdetét vette a lazulás...

Nagyon nagyon szeretem ezt a filmet,és hiába láttam már vagy ezerszer,még most is minden percét élvezem,és izgatottan nézem végig.Tudom,hogy Miri is pont így gondolja,mert amikor kisebbek voltunk,akkor mindig együtt néztük,viszont most a fáradtság miatt bealudt.Mondjuk nem hibáztatom,nagyon sokat utazott ma,én sem bírtam volna ki.Amint vége lett a filmnek,leszaladtam a lépcsőn,és elmentem megzuhanyozni.Nem volt már sok időm,ezért nem ácsingózhattam olyan sokáig a víz alatt,mint amennyit szerettem volna,de ez is több volt,mint a semmi.Gyorsan megtörölköztem,és felvettem egy rövidnadrágot,meg egy sima egyszerű fekete felsőt,és kinyitottam az összes ablakot.Lehurcoltam a galériáról a poharakat,és az üres üveget,elmosogattam,majd mindent a helyére pakoltam.Sokáig húztam az időt,hogy barátnőm minél többet aludhasson,de mindjárt elkésünk.Ha csak...Gyorsan megkerestem a telefonomat és tárcsáztam a számot.
-Szia Oli!Tudom,hogy nagyon nagyon későn szólók,de nem rakhatnánk át a vendéglősdit hozzám?Miri elaludt,és nincs szívem felkelteni.Nálam is főzhetünk,filmet tudunk nézni,mert beszereztem egy tévét,és...

-Nina.Nyugi.Semmi baj,egy pillanat és lemegyek.Megfőzzük a kaját,a fiúknak meg szólok.Vegyél azért néha levegőt is ha,beszélsz.-hála égnek,hogy Oli simán belement.Bár nem az a könnyen kiakadós fajta.
-Ohh köszönöm szépen!Akkor várlak...és siess,mert már farkas éhes vagyok!-belenevetett a telefonba,majd kinyomta.Felmentem az emeletre,hogy feltegyem a telefonomat tölteni,és rögtön csöngettek is.Hát ez gyors volt.Mosolyogva kitártam az ajtót,kivettem a Szőkeség kezéből pár dolgot,és bementünk a konyhába.
-Mi a menü?-kérdeztem kíváncsian,mert már tényleg nagyon éhes voltam.

-Csak egy egyszerű vacsi,mert már nem lesz időnk többre.Krumplipüré,hagymás sajtos kukoricasaláta,rántott csirkeszárnyak csípős,és natúr változatban,desszertnek pedig csokis muffin fagyival.-ezeket felsorolva összefutott a nyál a számban.

-Egyszerű?Ezt nevezed te egyszerűnek?-elképedve néztem rá.Én is tudok főzni,de azért ha valamit csak úgy össze akarok dobni,akkor egy hagymás-sonkás tojásrántottát csinálok.

-Nem sok idő.A húst már bepanírozta Ya Ou,a kukoricasalátát megcsináltam,a krumpli meg már megvan pucolva,fel is van vágva,már csak meg kell főzni.A húst kisütni és utána a desszert.Egy óra alatt megvagyunk.-aha,persze.De nem az én tempómban.
-Jól van Főnöl,akkor mondd,hogy mit csináljak.-bár az én konyhámban álltunk,inkább ő volt,aki irányított mindent.

-Először is...adjál nekem egy kis olajat,ezt felteszem a gázra,te pedig forralj fel egy kis vizet és dobáld bele a krumplit.Én elkezdem kisütni a húst.Hajrá!-azt csináltam amit mondott.Feltettem a krumplit főni,addig ő elkezdte kirántani a húst.Nem bírtam megállni,hogy ne kóstoljam meg,olyan jól nézett ki.

-Na?Finom?-csillogó szemekkel nézett rám,mint egy kisgyerek.Bekaptam a csirkét.Annyira de annyira finom lett!Hogy tud így egy pasi főzni?

-Olivér,ez mennyei.Hogy csinálod?

-Mielőtt visszaköltöztem volna,külföldön voltam szakács.Megtanítottak pár dologra.A krumpli már jó,szóval kéne egy kis vaj,meg tejföl,meg só.Megtöröm a krumplit,addig folytatnád a hússütést?

-Persze.A vaj és a tejföl a hűtőben,a só meg a kis polcon,a sütő fölött.-elnavigáltam Olit a szükséges cuccokhoz,és odaálltam sütni a húst.Bár igazából nem is sütöttem,mert Olivér drága rekordgyorsaság alatt elkészítette a krumplipürét,és át is vette a húst.Felültem a pultra és beszélgetni kezdtünk.

-Miért jöttél haza?-azt mondta,hogy kint nagyon jól fizető munkája volt,és volt egy kedvese is,de ő mégis hazajött.

-Hát igazából a bandáért.Szerettem kint élni,és mindenem megvolt.Azért mentem ki,mert nagyon szerény körülmények között éltünk,és kellett a pénz.Tehát kimentem,és ott éltem egy ideig.De mégsem volt ott olyan jó,és én amúgy is az énekléssel szeretnék foglalkozni.Így hazajöttem,és a fiúk segítségével,a ByTheWay által el is fogom érni.

-Hogy vagy ebben ennyire biztos?Ne érts félre,én nagyon drukkolok nektek,és az biztos,hogy eszméletlenek vagytok!De az élet igazságtalan...mi van,ha valamiért nem sikerül?

-Értem,hogy mire gondolsz...reménykedem benne,hogy sikerülni fog,de ha nem,akkor újrapróbáljuk.Van egy álmom,és az nem a semmiért van.Küzdeni kell érte,és nem lehet feladni.Senki sem mondta,hogy egyszerű lesz.

-Teljesen igazad van!Nagyon régen találkoztam már olyan emberrel,aki ezt így felmeri vállalni...mármint az álmait.-elgondolkodtattak a szavai.Annyira igaza volt mindenben...nekem ez meg sem fordult a fejemben.

-És te?Miért jöttél Pestre?-most ő kíváncsiskodott.

-Nekem még nincs konkrét tervem.Mindig is ide vágytam,szeretek pörögni,bár néha nagyon lusta vagyok.Szeretem Pestet,és ezért idejöttem.Meg amúgy szerintem sokkal több esélyem van itt megtalálni az álmomat,mint máshol.Olyan álomra gondolok,mint amit te is mondtál...tudod,hogy mit szeretnél,és tudod,hogy merre menj.Ezt irigylem.Én is szeretném tudni.

-Nem kell siettetni.Az jön magától...na gyere Csajos!Kész a hús,csinálhatjuk a desszertet.Már ennek is kész a masszája,csak adagolni kell.-lemásztam a púltról,kivettem a a tepsit,amibe a muffinokat tudjuk megsütni.Kibéleltük muffin papírokkal,és adagolni kezdtük a tésztát.Olivér közben röhögtetett,én pedig fogtam,és az ujjammal rákentem egy kis tésztát az arcára.

-Te most rám kented a tésztát?Azért meglakolsz!-jobbnak látta,ha nem pazarolja a masszát,ezért szimplán felkapott a vállára,bevitt a nappaliba,ledobott az ágyra és gonoszan nézett rám.Láttam a szemében,hogy mit akar!

-Meg ne próbáld,Patocska!Meg ne próbáld!-próbáltam fenyegetően nézni,de nem nagyon sikerült.

-Különben?-fenyegetően közeledett,és a következő pillanatban eszeveszettül elkezdett csikizni.Felvisítottam és azonnal röhögni kezdtem.

-Ne!Ne csináld!Kérlek!Ígérem jó leszek!-szaggatottan vettem a levegőt,már fájt a hasam a röhögéstől.Felálltam a kanapéról,majd hirtelen felindulásból lelöktem rá a Szőkeséget.-Vagy talán,mégsem leszek az.-most én kezdtem el csikizni,de arra nem gondoltam,hogy esetleg ő erősebb,simán összefogja a kezem,és maga mellé ránt.Nem,erre tényleg nem gondoltam...hát kár volt.Gyors mozdulattal felém került,de a keze még mindig a kezeimen volt.

-Ezt kétszer...nem,inkább háromszor is át kellett volna gondolnod.-röhögve nézett rám.

-Nekem mondod?Már látom.Hallod amúgy...hányra jönnek a többiek?A muffin még sehol sincs.-az órájára pillantott,majd felpattant.

-Az az egy szerencséd van,hogy muszáj sütit sütnünk...de ha nem is most,egyszer még kicsikizem belőled a szuszt.

-Alig várom.-néztem rá cinikusan,majd mindketten felröhögtünk.A konyhába mentünk,gyorsan kiadagoltuk a tepsibe a muffin masszát,majd a sütőbe tettük.Én letörölgettem,hoztam egy új terítőt,Oli pedig kivette a tányérokat és az evőeszközöket és megterítettünk.Készen lett a muffin,egyet meg is kóstoltunk,és nagyon fincsi lett.Már bármelyik percben itt lehetnek a fiúk,ideje lenne Mirinek is felkelni...

Szép estét Wayerek!Remélem mindenkinek elnyerte tetszését a rész,igyekszem a kövivel! ;)

Szeretném,ha írnátok megjegyzéseket,hogy lássam,hogy hányan olvassátok! :)

ByTheWay-es jó éjt mindenkinek! :*

~Réka